Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)

A Rákóczi-Aspremont-levéltár török iratai: Levéltári Közlemények XIII (1935), 123-157

124 tiltakozik a Maros tervezett átlépése ellen, s furcsának találja, hogy az állítólagos pénzszállítmányt a Bécstől Péterváradig terjedő hosszú úton nem tudták elfogni, de török földön — tudnák. Rokonszenve miatt ezt a tervet nem közli a szultánnal, de ajánlja, hogy a fejedelem azt nagyon fontolja meg. — A portára küldött levelét továbbította. — (Más kézírással:) A császáriak hiába tiltakoztak az Erdélyből menekült nemesek és hadnagyok befogadása miatt: lám érdemes megbecsülni a porta semlegességét. 55. K. n., Temesvár. Ugyanő Bottyán (Potian) tábornokhoz. Értesítésére, hogy (a tábornok) a határvidék megtisztítására kapott parancsot, kéri megjelenése idejének közlését, hogy embereivel ő is a határon lehessen; inti, hogy a határt át ne lépje, a kereskedőket szabad mozgásukban ne akadályozza; a török földre menekülő gonosztevőket ő ('Alî) fogja megbüntetni. 56. 1705. aug. 8., Temesvár. 1117. rebí'-ül-ahir 17. Ugyanő a Rákóczi mellett tartózkodó francia bej-zadehoz. Franciaországból négy ember érkezett Temesvárra, levelekkel. Kísérőkkel továbbította őket, s kéri, hogy visszatértükben küldjön velük híreket. Mellette török módra preparált papíroson egykorú német fordítás, Oszmán aga kezeírása, arannyal porzózva, 1705. aug. 10.-İ kelettel. 57. 1706. szept. 19., Temesvár. 1118. dzemazí-ül-ahir 10. 'Ali vezir-pasa,

4

4 temesvári vali és parancsnok Rákóczi-fi bejhez. Válaszul örömmel közli, hogy tovább is jó viszonyt 1

4 Melléknevén Kara jilan oglu (.fekete kígyó-fia'), egykor testőrparancsnok (bostandzi bail), majd vezír, 1706. július 15.-től 452