Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)
A Rákóczi-Aspremont-levéltár török iratai: Levéltári Közlemények XIII (1935), 123-157
A RÁ KÓ CZI—ASPREMONT-LE VÉLT AR TÖRÖK IRATAI 137 Minthogy a legtöbb irat nincs keltezve és megírásának pontos ideje egyéb források segítségével sem állapítható meg, az iratokat keltük becslés-szerű sorrerldjében íróik szerint csoportosítom (a szultán, krími urak, temesvári, belgrádi pasák levelei, stb.), amiből az egyes személyek és hatóságok érintkezésének sűrűsége is ki fog domborodni. Az egyes iratok tartalma a következő: 1. 1690. jún. 8.—17., Edirne. 1101. ramadan 1.—10. II. Szülejmannak Erdély szabadsága tárgyában Thököly Imre közép-magyar 1 királyhoz intézett 'ahd-name-ja. A szultán esküvel fogadja, hogy örökös tartománya: a régebben Apafi Mihálynak adományozott Erdély szabadon választhatja fejedelmét, csak annyi adót köteles fizetni, amennyit Bethlen Gábor korában fizetett, s hogy zavartalanul élheti régebbi virágkorát. Egykorú másolat, melyet Ibrahim belgrádi kadı hitelesített. 2. 1690. aug. 26.—szept. 4., Nis melletti tábor. 1101. zí-l-ka'de 21.—30. II. Szülejman szultán Thököly Imre közép-magyar királyhoz és erdélyi fejedelemhez.* Üdvözli őt azon alkalomból, hogy Rukal' erdélyi szorosnál a császári sereget szétverte, cobolyprémes köpeny1 'Orta madzar' föld az északkeleti hét vármegye neve a törököknél annak első közjogi szereplése, azaz Bethlen Gábor óta; fekvésére nézve közbülső terület a királyi és' erdélyi, illetőleg a királyi és szultáni magyar föld között; innen a neve: „Középső magyar (föld)". 1 Magyar fordítását kiadta Szilády Áron: Török-magyarkori történelmi emlékek, Államokmánytár VII. 315—316. 11. 3 Rukar(u), Rucár(u): a tölcsvári Szorostól délnyugatra a Dimbovica partján fekvő helység, a szoros havasalföldi bejáratánál. Szilády (i. h.) a szoros nevét nem olvassa el, a kifejezést „egyik határszoros"-nak fordítja. — A szóbanlevő (ú. n. zernyesti) csatáról, melyben Thököly 1690. aug. 15-én utolsó jelentős diadalát vívta, a 433
