Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)

Török iratok a gr. Zichy-család birtokában: Levéltári Közlemények II (1924), 70-85

TÖRÖK IRATUK A GR. 7.ICUY-C.SALÁD BIRTOKÁBAN 73 3. Legtermészetesebbnek látszik, ba oklevólanyagoma 1 az oklevelet kiállító hatóságok szerint csoportosítom. A kajári oklevelek közül egyik sem származik a szultán vagy a nagyvezér kancelláriájából. A fennmaradt oklevelek amellett szólnak, hogy a sztambuli központi hivatalok csak igen ritkán hoztak közvetlen végzést magyarországi panaszokban. A magyar ügyökben a legfőbb bíró, legfelső hatóság a budai bejlerbej volt,

1

4 ki nemcsak a saját, hanem a szultán nevében is adott ki a szultáni oklevelekkel azonos külsejű és hasonló tartalmú rendeleteket; ez a tény kelthette azt a hiedelmet, hogy hódoltsági jobbágyok vagy testületek igazuk védelmére még apró-cseprő ügyeikben is a szultáni fővárost járták meg bizonyító írásokért. Mert az okleveleken csak mellesleg van feltüntetve kibocsátásuk helye, viszont egy ismételten hangsúlyozott kitételük, hogy az oklevél szultáni fermán, szultáni berát, szinte csábít a félreértésre. 4. Minden török irat, akár legfelső kibocsátású hivatalos, akár magánlevél, a papiros felső szélének közepére vetett hü, hüve szóval vagy ennek elkapott rövidítésével kezdődik. Jelentése: „ő" (t. i. az Isten). Az invocatio ezen alakja másbitűekbez intézett magán- vagy kereskedelmi levelekben is a legújabb időkig fennmaradt. 5. A szultáni írások úgy a külső kiállítás pompája, mint a tartalom ós a kifejezések színessége szempontjából az első helyet^ foglalják el. Az egyik csoport neve ahdnáme

15 (ahdnáme): keresztény fejedelmekhez intézett szultáni irat, fejedelemségadományozó hűbérlevél, szultáni kiváltságlevél; egy másiké fetnáme (fotbníunc) uralkodókhoz és helytartókhoz küldött győzelmi jelentós. Mindkét fajtából kevés példány maradt fönn. Sokkal gyakoribb és közönségesebb a fermán vagy a berát. Eredetileg ezek is uralkodói kéziratok voltak, de később a fontosabb határmenti tartományok kormányzói is jogot kaptak ilyen oklevelek kiállítására; utóbbiak közé tartozott a budai bejlerbej is. A szultáni központ tehát, megszűnt a berát ós fermán egyetlen kibocsátási forrása lenni, de a régi oklevél-forrás bélyege, a felséges (szultáni) kézjegy (alámet-i serif: 'alameti serif, máskor: tevqy') " Hogy Szülejman szultán a budai bojlorbejt rendkívüli hatalommal és jogkörrel ruházta fel, majdnem az összes török történetírók megemlítik. 1

3 Pl. az ordélyi fejedelmeknek (vojvodák, králok : vajdák, királyok) küldetni szokott felsóglevelek (1. Franz Habinger két szép roprodukcióját); de egy falunak vagy testületnek adott kiváltságlevél is lehet ahdnáme, pl. a gyöngyösi ferencrendi levéltár 18. sz. török oklevele. 416