Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)

Debrecen város levéltárának török oklevelei: Levéltári Közlemények III (1925), 42-67

44 1. Halílnak és Josufnak, 'Abd-ullali fiának hurutja. A szolnoki szandzsák alá tartozó Debrecen

1 lakossága, mely a nagy távolság iniatt eddig semmiféle adót nem fizetett, beleegyezett, hogy az új összeírás után dzizíje, ispendze, 'asr, resnm és egyéb verkü fejében évenként ötvenezer akcet három részletben (Hidir Eljas, a tizedszedés és Kasim napján) a szultáni kincstárba fizessen. — Kelt Szolnokon 962. saban 1-én. (1555 jún. 21.) 2. Vesika arról, hogy amennyiben Debrecen város adóját pontosan megfizeti és a mohamedánok iránti hűségében nem tántorodik meg, lakosai a már megszerzett mirmiráni és muharriri temessükök érteimébén sem személyükben, sem vagyonúkban nem háborgathatok. — Kelt Temesvárott 965. redzeb 11—20-án. (1558 ápr. 29—máj. 8-án.) 3. Mahmndnak, 'Ali fiának veslkája. Hivatkozva az előbbi mirmirân és muharrir temessükjeire, biztosítja a debreceniek élet- és vagyonbiztonságát. (Majdnem szószerint ugyanaz, mint a 2. sz.) — Kelt a szolnoki telepen 970. redzeb 21—30-án. (1563 márc. 16—25.) 4. Zal Mahmíid budai pasa a debreceniek panaszát meghallgatva megengedi, hogy az elszaporodott rablókkal szemben saját „dőre és nem szép hitükön alapuló törvényeikkel" (a török szövegben: törvin) élhessenek. — Kelt Budán 971. savval 11—20-án. (1564 máj. 23.—jún. 1.) 5. Debrecen lakosainak kérésére Mahmnd pasa mektübot állít ki arról, hogy amennyiben a debreceniek az iszlám iránt továbbra is hűséget tanúsítanak s adóikat pontosan megfizetik, a régebbi mirmiranok által kiállított temessükök értelmében életükben és vagyonúkban senki ne háborgassa őket. — Kelt Budán 971. savval 21—29-én. (1564 jún. 2—10.) 6. Jelentés a budai pasához Tar István debreceni kereskedő és Demendzsi András ottani zümmí peréről. Nevezettek perét „dőre szokásaik szerint" a debreceni és váradi magyar törvény ('törvin') és Erdély vojvodája, majd a ser' medzlise is tárgyalta; a levél írója a vizsgálat eredményeképen kérelmezi, hogy Tar István további zaklatása tiltassék el. —Kelte nincs, valószínűleg 1564-ből való. 1 Az oklevelekben a város neve eleinte Dobredzen, Pcbrodzin, majd Döbrccin, Döbröcin alakokban fordul elő; utóbbi két változat a leggyakoribb. (Meg koll jegyeznem, hogy a dz és c betük közti különbség a legtöbb esetben nem állapítható meg.) Egy-két esetben Döhrosim, Pobresiui alakot is találunk. 311