Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)

Debrecen város levéltárának török oklevelei: Levéltári Közlemények III (1925), 42-67

44 nak. A rendszerrel szokott járni egy kiváltság, a katonai beszállásolás alóli mentesség, mely háborús időkben lett. volna igen értékes, de éppen akkor nem szokták elismerni. Debrecen városának, mint odzsaklik-rendszerö chászbirtoknak adóját Buda, Eger és Szolnok kapták, Várad elfoglalása után amazok kizárásával ez utóbbi vár. A szolgáltatás készpénzben és anyagban (gabona, munkaerő) történt. Mivel a készpénzbeli adózást egyes katonai testületek zsoldjának fedezésére fordították, természetes, hogy az érdekeltek a zsoldjuk fizetésére kiosztott falvak adózóképességét fenntartani, sőt lehetőleg fokozni igyekeztek. Nemcsak a török oklevelek közt találunk példát arra, hogy az egri török urak a tatár chántól kíméletet kémek Debrecen számára, de a város egykorú keresztény krónikása, Bartha Boldizsár is tud arról, hogy behívott egri törökök mentették meg a várost idegenből jött csapatok pusztításától. Az adó nagysága, illetőleg a zsarolási célú zaklatások miatt Debrecen többször panasszal járult felettes hatóságaihoz; emberei a török fővárost is megjárták, még pedig az iratok tanúsága szerint legtöbbször sikerrel: a város adója ismételten leszállíttatott. Kérésüket speciális bajaikon (gyakori tűzvész, pestis, éliinség) kívül a rájá szokott indokolásával támogatták: „a lakosság 6záma csökkent, a megmaradottak annyira elszegényedtek, hogy szét fognak bujdosni, hacsak nem könnyítenek terheiken". A török kormány saját deftereiből tudhatta, hogy a halármenti rájá pusztul s mivel „rája nélkül pénz, pénz nélkül sereg, sereg nélkül hatalom nincsen", a rájá panaszát többször meghallgatta s beleegyezett, hogy adója ideiglenesen leszállíttassék. Debrecen lakossága II. Rákóczi György vállalkozása nyomán élte át a legsúlyosabb válságokat.

4 Mind a három hadsereg — magyar, erdélyi, török-tatár — úgy bánt vele, mint ellenségével. Várad elfoglalása után pedig új teherként jelent meg az újonnan megállapított adó. A török nem fogadta el többé a város szokásos mentegetődzését, hanem azon okkal, hogy a keresztényeknek is szolgálatokat tett és ezáltal hűtlenséget tanúsított a mohamedánság iránt, újból megállapította a város adóját ós közjogi viszonyát. A Szejdi Aluned kezdeményezésére behozott reformról díszes szultáni fermán szól, de az úgynevezett kiváltságok mellett inkább a város súlyos kötelezettségeit foglalja össze. * L. Bartha Boldizsár Krónikáját. 309