Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)

A berlini és drezdai gyűjtemények török levéltári anyaga: Levéltári Közlemények VI (1928), 259-305, VII (1929), 55-106

A BERLINI ÉS DREZDAI GYŰJTEMÉNYEK TÖRÖK LEVÉLTÁRI ANYAGA 261 Râğib pasáé), milyeneket az osztrák és orosz háborúk alatt vergődő XVIII. századi török kormányok többet is szerkesztettek s a jelentősebb európai kormányoknak s így a porosz kormánynak is megküld tek; ezeknek egyik-másik példányát a bécsi és a drezdai levéltárakból

1 is ismerem. Végül van a berlini levéltárban még két, 1682-ből és 1772-ből való perzsa missilis, — az első Sülejmân sahtól, a másik egy Haidar 'Ali nevű indiai nábobtól — melyek szintén inkább formai és írástani szempontból bírnak értékkel. Alapjában véve ugyanez állapítható meg a drezdai levéltárról is. Magának a szász államnak ugyan se a török birodalommal, se a tatár khánsággal nem volt közvetlen kapcsolata, de dinasztiája a XVII és a XVIII. század folyamán, amikor több ízben királyt adott Lengyelországnak, huzamosabb időn át úgy a török birodalommal, mint a krimi khánsággal érintkezett. A szász-lengyel personálisunió korában a török kormány és a krimi khánság által a lengyel királyokhoz küldött levelek közül több darab a drezdai levéltárba került és ma is ott őriztetik. Tartalmuk a khánság és Lengyelország, kisebb számban általában a török birodalom történetére vonatkozik. Számuk megközelíti az ötvenet; ebből a nagyobb fél krimi-tatár, a kisebb oszmán-török kibocsátású. Mint különösen magyar vonatkozású forrást II. Bajazídnak, tugrájával ellátva, szerb nyelven írott levelét emelem ki. A levél a rajta látható egykorú feljegyzés szerint 1498 június 12-én kelt s fegyverszüneti ügyben Czobor Imre végvidéki kapitányhoz van intézve. A drezdai levéltárban találtam végül egy 1695-ből való, Sülejmûn sahtól származó török missilist, amely azon oknál fogva, hogy úgy írása, mint fogalmazása különösen erŐ6 perzsa hatásra vall, valószínűleg kaukázusi, talán azerbaidzan-török nyelven van írva és szintén inkább nyelvészeti és formai, mint történelmi szempontból bír értékkel. Áttérve a berlini és drezdai kézirattárakban végzett kutatásaimra, mindkét helyen három nagy csoportba sorolható írott történelmi forrásokat találtam, ú. m. okleveleket, deftereket és elbeszélő kútfőket. Ez alkalommal természetesen csak az oklevelekről és a defterekről fogok szólni. Az okleveles anyagban a drezdai kézirattár sokkal gazdagabb, mint a berlini. Ez a forrásanyag közvetlenül a magyar történet kutatásának szempontjából ugyan szintén 210