Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)

A Velencei Állami Levéltár „Documenti turchi" c. gyűjteménye: Levéltári Közlemények IV (1926), 130-138

140 nápolyi kormányt, hanem a határvidéki helytartókat is foglalkoztatta: egy ízben (1630-ban) a tengerpart bajaival nem érdekelt Hasan budai pasa is levelet írt ez ügyben a dogéhoz, de szintén hiába. A szárazföldi cselvetéshez hasonló, kalózjelleg|ű harc fejlődött ki a tengeren is. Az ellenfelek a béke látszólagos fenntartásával titokban küzdöttek egymás ellen. 1542-ben Hair-ed-dínBarbarosszának, a szultán szolgálatában álló tripoliszi kalózfejedelemnek két kincses hajója tűnt el a tengeren. Később az uszkókok fogtak el egy. 40.000 forint értékű szállítmányt,

3 majd a mesés nagyságú egyiptomi adónak (

mlşr hazinesi Egyiptom kincse: 'nagykincs') veszett nyoma, épen egy velencei birtok, Cyprus szigete közelében.

4 Az a tény is ismételt 'iratváltásra adott okot, hogy egy török úr szökevény rabját a bajlo kíséretében fedezte fel." Mindezen jelek azt mutatják, hogy Velence és a török birodalom a köztük fennálló békés viszony dacára ellenfelek gyanánt állottak egymással szemben, de küzdelmüket kevesebb elkeseredettséggel és több számítással vívták, mint a magyarországi végek. A felek — talán a velenceiek kezdeményezésére — kerülték a gyilkoló csatákat, nem a várakért, nem a földért, hanem csak az elhordható kincsekért harcoltak. A kereskedelmi tárgyú iratok részint szűkebb körű, egyéni, részint szélesebb körű állami vonatkozással bírnak. Velence rendszerint mint eladó fél, nemcsak egyes török alattvalókkal, hanem a török kormánnyal is kereskedelmi összeköttetésben állott. A kereskedelem tárgyai: szövetneműek (coha, kumâs, emez sokszor piros színű), hajó- és épületfa (tölgyfa:'palamud'), timsó, vas- és üvegárú, az élelmicikkek közül rizs és só. A török kormány a megrendelt árut nem mindig a legtermészetesebb módon, készpénzzel fizette. Néha Velence hátralékos adóját hajtotta be akkép, hogy árut szállíttatott vele, máskor meg a jövő évi adó terhére adott le megrende-. léseket. Egy alkalommal akkép rendelt 2000 rőf nyugati szövetet, hogly Velence annak árát — „Raguza jövő évi adójából szerezze meg".

6 A signoria ilyen módon nemcsak a saját, hanem Raguza adójáért is mintegy felelni volt kénytelen. ' Lettere I. 168. Kelet nélkül, 1560 körül. « 965 sa

cban 1-10 (= a. D. 1558. máj. 19-28). 6 Serio I. 47., 49. " BuBta VII. 29 (1589-ben). 203