Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)

Párhuzam az isztanbuli és budai török hivatali ügyvitel között: Levéltári Közlemények XVIII-XIX (1941), 208-222

ISZTANBULI ÉS BUDAI TÖRÖK HIVATALOK 21'» Natíonal-Bibliothekben is található török „defterek", melyek betüszöveg nélkül, kizárólag számoszlopokkal vannak teleírva, ilyen pénztári rúznámcsék tételeinek átírásai, a tételek összeadása céljából készültek, e szerint talán e rúznámcsék „segédkönyvei" voltak. A másik nagy jövedelemforrásnak, a földbirtoknak illetőleg földesúri jövedelmeknek nyilvántartása a tímárdefterdár feladata volt. A feladat, amelyhez hasonló a nyugati államokban alig található, a török birodalomban annak következtében állt elő, hogy a török állam a földbirtokot, illetőleg földesúri jövedelmeket a maga számára lefoglalva, azokat az állam részint maga élvezte, részint javadalombírtok gyanánt szétosztotta, szolgáit azokkal fizetve. Pontos nyilvántartásuk tehát államérdek volt s azt a tímár-defterdár két kimutatással: egy tímár-naplóval és egy idzsmál-defterrel végezte. A tímár-napló (rüznámce-i tímár) a tímár szónak egy régi, ekkor már elavult értelmével minden javadalmas birtokállományt illetőleg földesúri jövedelmet nyilvántartott, tehát a szultáni hâşş-, a tisztségviselői hâşş- és a ziámet-birtokokat is jegyzékbe vette, az egyes adományozások tényét abban a sorrendben jegyezve fel, ahogy a dologról a tímár-napló vezetője (röznámcedzi) értesült. A bejegyzések szabálytalan időközökben, rendszerint egyvagy kéthetenkint történtek, az időközben bemutatott berátok (adományozási diplomák) ekkor egyszerre vezettettek be. Az egyes bejegyzések a következő szövegi elemekből álltak: Címszóképen megneveztetik az adományos, majd a náhije és a livá, amelynek területén a birtok fekszik, továbbá — ha volt ilyen — a korábbi birtokos; ezután az adomány évi jövedelmének összege akcse értékben, majd a falunak vagy faluknak a neve, illetőleg ha az adományozás nem terjedt ki az egész falu jövedelmére, akkor az adományost megillető rész (hişşe); ezután fel van tüntetve az az illetékösszeg, amelyet az adományos a diploma kiállítása (resm-i berât) címén fizetni tartozott, körülbelül az évi jövedelemérték 2.5%-át; végül fel vannak sorolva: az adományozott múltja, szolgálata, érdemei, sokszor származása is, adva ezekkel az adatokkal a magyar föld ekkori sokezer földbirtokosának életrajzvázlatát. A tímár-rúznámcse feljegyzései a birtokok fekvése, vidékek szerint eleinte nem lévén szétválasztva, már korán 14