Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)
Párhuzam az isztanbuli és budai török hivatali ügyvitel között: Levéltári Közlemények XVIII-XIX (1941), 208-222
ISZTANBULI ÉS BUDAI TÖRÖK HIVATALOK 21'» még megkímélt volt. E levéltártöredékek segítségével alkalmunk van arra, hogy ennek a sokféle írásbeli munkát végzett, többszörösen összetett* hivatalnak ügyvitelét az isztanbuli defterdári hivatal é9 más vidéki defterdári hivatalok ügyvitelével összehasonlítsuk. A defterdár hivatalában számos sorozattal: összeírással, kimutatással, nyilvántartással, összegezéssel találkozunk, amelyek mind pénzügyi vonatkozással bírtak, tartalomban tehát egymással érintkeztek, egymáshoz tartoztak, közelebbi tárgyuk szerint azonban két nagy csoportra különültek. Évre-évre megismétlődő lajstromokban az egyik csoport különböző bevételi forrásokat mutatott ki, közvetlen egyenes adófajokat és közvetett jövedelmeket: vámbevételeket, bírságpénzeket számolt el részletesen, aztán más kötetekben a kiadásokat részletezte, amint azok az állam alkalmazottai, főleg a hadsereg tagjai között kiosztásra kerültek; ezek a pénzügyi defterdár (mâl defterdári) iratai voltak. A másik csoport a földbirtokot, a földesúri jövedelmek elosztását tartotta nyilván; ezt a csoportot Budán 1555-ben a defter-kethüdá (defter kethüdási) vezette, aki ekkor talán a mai-defterdár egy hivatali osztályának volt főnöke, röviddel később azonban a timárdefterdár vette át, aki egy különálló hivatal élén közvetlenül a pasának volt alárendelve. A pénzügyi defterdár sorozatai között legkiemelkedőbb helyet foglalnak el a török adózás alapját képező ú. n. tartományösszeírások (vilajet tahrírlari). A meghódított tartományokról a törökök már uralmuk első éveiben rövid összeírást állítottak össze, amely a falu nevét és a benne talált adóköteles családfők számát feltüntette, esetleg egy-két további megjegyzéssel, majd pár évvel később, rendszerint egy pénzügyi szakember közreműködésével részletes felvételt készítettek (Budán ezt a munkát tudvalevőleg Halil bej végezte). Ez alkalommal az itt található vagyon- és jövedelemtárgyakat mind jegyzékbe vették: kerületeken belül falvanként felsorolják a nemmohamedán hitű családfőket, elsőnek a bírót, szláv faluban a kenézt, perimkört, aztán — ekkor még volt a falvaknak papjuk — a papot, ezeket a dzsizje alól felmentettnek tüntetve fel, mert hasonló adó alól ,,a királyok korában is fel voltak mentve"; ezután a többi családfőt sorolják el s elsorolásuk után falvanként összegezve megmondják, hogy az illető falu dzsizje, búza- és árpatized, legelő- és erdőhasználati (tüzifavágási) díj, kerti 10
