Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)
A fethnáméról: MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei XIX (1962), 65-117
A FETHNAMÉR.ÓL 95 ha azok rá akarnak szedni, Alláh neked támasznak elegendő; 6 az, aki segítségével erősít téged, és az igazhívőkkel", [52] és az égi támogatásnak megfelelően, amelyben hallotta: „Mehetsz, ahová akarsz, bizony te vagy a győztes": A jobbomon jószerencse, bal oldalról rám nevet a hatalom; Jelenem a kengyelvasban, jövőmet a gyeplőszárban markolom. Illően ehhez a mondáshoz: „Áldva legyen Alláh minden szombaton és áldva legyen minden csütörtökön", egy csütörtöki napon, a dicsőséges reğeb hó tizenharmadikán 3 0 [53] nagyhatalmú fiaimmal, jeles emírjeimmel és vitéz győzelmes lovasaimmal, akiknek mindegyike a vitézség erdejének egy-egy oroszlánja és a hősiesség tengerének egy-egy krokodilusa, mint a lepke, a harc fáklyafényjétől tébolyultan, és mint a szalamander, a küzdelem hevétől lángra lobbanva, „olyan csapatokkal, amelyeknek nem lehet ellentállni", előre nyomultunk. Amikor [54] a vitézek előcsapata mintegy húsz emberrel amazon az oldalon feltűnt, beigazolódott ez a mondás: „Ha csak húsz igaz ember is van köztetek, azok kétszázat le fognak győzni". És azok a szerencsétlenek éppen úgy nem tudtak megállni, ahogyan a megrémült szamár fut a hím oroszlán elől, és ahogy a szikla akadálya szétszakítja az áradatot, szétszakítva zuhantak a magasból a szakadékba. [55] És Sayyid Mazid, aki Sultân Abü Sa'id barátja és harcos híve volt, az összes csagataj emirrel és az előre küldött sereggel [56] a hatalmas hatalom rabságába esett. Vasárnap, 14-én, amikor Sultân Abü Sa'id ezt látta, és hatalma holdja elhomályosult, boldog sorsa balra fordult és szerencse csillaga letűnt és lebukott, ezen mondás értelme szerint: [57] „Urunk, bocsásd meg bűneinket és bocsásd meg tetteinkben tévedéseinket", a kegyelem és megbocsátás szegélye felé nyúlt és a könyörgés szárnyain közbejárókat röpítve [hozzánk], anyját 'Iraq és Sári 3 1 azon előkelőivel, akik vele voltak, elküldte, és kegyelmi kérését [58] és tettei megbánását, esdekelve, a felséges fülekhez terjesztette. Azt feleltük, hogy ha szavaihoz szilárdan ragaszkodik és hű marad, jöjjön hozzánk, hogy találkozzunk, hogy közös pamlagon egymás mellé telepedjünk, egymást lássuk, és mindazt, amit nagylelkűség és emberbarátság, nemesi viselkedés és lovagiasság megkövetel, irányában kimutassuk, és őt kitüntessük és visszabocsássuk. [59] A közbenjárók visszaérkezése előtt a túlvilág tilalom hirdetőitől ezt a szózatot hallotta: „Most [békülnél], de az előbb harcot harcoltál ellenem és egyike voltál az ellenségnek", és e mondás értelmében: „Seregünk itt meg fog veretni" sorsa tábláján [60] a reménytelenség képét látta felrajzolva. És a sok ember, akik, mint a fiastyúk csillagai, [eddig] mind egy tömegben voltak, 3 0 (872) reğeb 13. i. sz. 1468. febr. 7-nek, vasárnapi napnak felel meg. 8 1 Sár i : „nomen urbis in Mazenderan prope Âmol (Vullers H. 185. 1.); á hűit fersakhs d'Amol (Desmaisons II. 154. 1.), a Kaspi tó délnyugati sarká irányában. 157
