Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)
A fethnáméról: MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei XIX (1962), 65-117
A FETHNA&fÉRÓL 75 igéről, hogy „ezek nagybátyád fiai, és lándzsák vannak náluk", [43] és, mint akire vonatkozik ez az ige: „És ők azt hitték, hogy váraik megfogják őket védeni", képtelenek voltak megérteni azt az intelmet, hogy „Bárhol is lesztek, elér benneteket a halál, még ha magas toronyban is volnátok". Mi Alláhban bízva, és erőt merítve ebből az igéből: „Aki Alláhban bízik, annak ő elég", [44] bizodalmunkat Alláh kedvencének — áldás és üdvözlet szálljon feléje — gyöngysorra fűzött szavaiba helyeztük: „Aki sorsát az igazságra alapítja, uralomra jut, aki eltér az igazságtól, pusztulásba fut", és megfelelően annak a mondásnak, hogy „a zsarnok elpusztításának ügye: kötelesség", elszántuk magunkat a harcra és küzdelemre, [45] és négy hónapon át táborát négy oldalról [körül zártuk], a vitéz, meg nem futamodó katonák elvágták útjait, és mindazt, amit hadi eszközben, fegyverben és háborús szerben és számban országukból hoztak, a kard erejével elszedték, és seregéből [46] [sokat] megölték. Amikor a győzelem és siker jeleit nap nap után a mi hatalmunk homlokán és a mi arcunkon látta, és az élet tanításától ezt a mondást hallotta: „Hogyan, hogy egy kis sereg egy nagy sereget legyőz Alláh segítségével?", a megbánás ujját kezdte rágni, [47] és nem látott más lehetőséget, mint csellel élni, és nem maradt a tehetetlenség és kényszeredettség állapotában, mint a bajok körvonalában a pont, és szorultságában, mint a körző, lábát erősen neki feszítette. Elhatározta, hogy visszavonul. Amikor két-három napi utat visszafelé haladt, [48] a kiváló vitéz emír, a.népek dicső emírje, öaláladdin Emir bık néhány emberrel elment kikémlelésükre. Amikor [amazok] megtudták, hogy kevesen vannak, [Abü Sa'id] Sayyid Mazid Argünt, Mohammad Yârt, Sultân Arğünt, [49] Sayh Darvîst, Pahluvân Húsain Divánét és Sultân 'Alit, a Hasan 'Alı fiat, és 'Alî Seker fiait és 'Alı blk Afâhirit ( ?) 2 8 egy nagy sereggel elküldte, hogy őket tőrbe csalva bekerítsék és elfogják. [50] Dőre ábránd, báva gondolat! Csak bátor kéz az, mi tettre kész, Reszketegje mindig félre néz. Éppen akkor, azon ige értelmében, hogy „a királyok égi sugalmazásban részesülnek", [51] egy külön csapattal átkelünk az Arasz vizén, amikor az isteni vezetés Alapozója és a támogatás Szándékolója útján, összeütközésük híre hozzánk érkezett, és az értelmes fül 2 9 igazoltnak hallotta ezt a mondást: ,, És 1 8 A szereplő nevek közül több előfordul Müneğğimbaüî-nâl, isztambuli kiadás I. 153., 159. 1. Többnek későbbi sorsára adatok találhatók H. R. RÖEMER: Staatschreiben der Timuridenzeit, Wiesbaden 1952, 183, és köv. lapokon. 1 3 Ti. Uzun Hasan maga. 155
