Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Oszmán-török nyelvtörténet - Bulgária török nyelvjárásainak felosztásához: MTA I. Oszt. Közi. X (1956), 1-60

.Y» szerint a többesjel -ler (babaler, korkouler), az ablativus ragja -den (babadtn, lcorkouden), a dativus ragja -e (babaié, korkouié). L. még ZAJACZKOWSKI : Roczn. Or. XII, 1936, 103 skk. A nyelvtanírók adatait megerősítik a nyelvemlékek. A Szászsebesi feljegyző („Mühlbacher" ; 1440—50 körül, Drinápoly—Északnyugat-Anatólia nyelvjárása, — alighanem a köznyelv) ilyen alakokat ad : yazukler bűnök', aydirem 'mondom', aldaniben 'csalódva' (FOY : MSOHW 1901, 259. 1.). A következő időből azután nagyon sok ilyen adatunk van, mint govxkeg- 'lelkek', x^oankeg- 'feleletek', guzrév 'lélektől', xovnaié 'világban', oaxoé 'személynek' (Gennadios, 1. HALASI KUN TIBOB : KCsA I. kieg. k. 222 skk.); (iqmasae 'si non insurrexit' (Georgievits, 1. HEFFENINO, 58. I.); oiunduqte 'lévén' (14), (oqluguiuien 'sokasága következtében' (15), olaler 'legyenek' (21 ; Szülejmán oklevele, 1. A. ZAJACZKOWSKI : Roczn. Or. XII, 98); yoZun*'útjára', yo/tae'vagy'(Balassa, 1. Acta Orient. Hung. II, 54) ; Murád tolmácsnál: olmaye 'ne legyen' (2. sz.), zararden 'kártól' (2), ode 'tűzbe' (8) bunleri 'ezeket' (10), yolleri 'utakat' (10), oUe 'ha lenne' (49), olmase ha nem lenne' (76), yobiaSler 'társak' (77), olanlere 'levőknek' (109 ; 1. BABINOER— GBAGGEB—MITTWOCH—MOBDTMANN, Literaturdenkmáler aus Ungarns Türkenzeit, 45 skk.). A régi török köznyelvben tehát gyakoriak voltak az ilyen formák, mint babaler 'apák', míg a népnyelvben — egyes területek kivételével — a babalar féle alakokat használták. A babaler alak előkelősködő divata azután visszafejlődött s főleg az idegen szókra korlátozódott, mint pl. a sötler órák' alakban (1. AUGUST FISCHER idézett munkáját) s napjainkban tovább megy a fejlődés, és a saller-féle alakokat is kiszorítják a »âtlar féle alakok. (Ma is megvannak azonban az l hatása alatt a hâlde, ka\bden féle alakok). De török szókban is megmaradt a nyoma ennek a régi divatnak egész az újabb időkig. Az osztó számneveket ma szabályos alakban használják (1. pl. DENY nyelvtanát), de SÂKI BEY még az altifar és onar alakok mellett az otuzer alakot adja ; CHLOBosnál : onar, alti/ér, otuzer (az 1955-i Türkçe Sözlükben : otuzar). A veláris illeszkedés megzavarodására vonatkozólag egyes forrásokban, egyes területeken, bizonyos korokban szabályok mutatkoznak, de ezek a szabályok eltérnek egymástól, és világos, hogy itt ugyanazon hangváltozási tendenciának különféle formáival van dolgunk. Vö. még : J. RYPKA : Arch. Or. I, 1929, 179 skk. ; RASANEN, Chansons. 6. 1. ; HEFFENINO, Georgievits, 58. sk. ; a szerző : Acta Or. Hung. 11. 1952, 54. 1. RASANEN az idézett helyen utal arra, hogy a jelenség megvan a kipcsakban, a keleti törökben és az ótörökben. Fontosak BKOCKEI.MANN idevonatkozó adatai és megállapításai: Osttürk. Gr. 52., 239. 1. Felmerülhet az a kérdés is, milyen szerejK't játszottak itt bizonyos indukáló hangok mint a y, dz, Z, r. Ismeretes, hogy ezeknek a hangoknak 74