Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)
Oszmán-török nyelvtörténet - Bulgária török nyelvjárásainak felosztásához: MTA I. Oszt. Közi. X (1956), 1-60
10 ezeknek a jelenségeknek a földrajzi elterjedését Bulgáriában, illetőleg a Balkan félszigeten. Az említett két nyelvjárás-terület, a keleti és a nyugati, élesen elválik egymástól. Az a vonal, amely a két területet egymástól elválasztja, a Duna melletti Lomtól keletre húzódik, déli irányban, keletre Vrácától, Szófiától és Sarnokovtól, majd innen nyugati irányban halad és Küstendiltől délre vonul tovább. Ami tehát Bulgáriát illeti, ennek csak kisebb, északnyugati részét foglalja el a nyugati nyelvjárásterület. (L. a mellékelt térképet, 438 I.) Bulgárián kívül a nyugati nyelvjárás nagyobb területeket foglal cl. Romániában a Duna másik oldalán aligha van folytatása, de az bizonyos, hogy északon Adakalén, továbbá Boszniában, délibb területen .Macedóniában, végül valószínűleg Albániában is beszélik, illetőleg beszélték. Nem lényegtelen körülmény, hogy a keleti nyelvjárás jóval nagyobb és sűrűbben lakott települési területekkel van képviselve, mint a nyugati nyelvjárás. A nyugati területeknek a múltban sokkal nagyobb számú török lakossága volt, mint ma, de olyan sűrű török lakossága soha sem volt, mint Kelet-Bulgáriának. 1 Boszniában tulajdonképpen sohasem telepedett meg török lakosság. A török nyelvet főleg a tisztviselők, katonák, a mohamedán papság egy része és török iskolák képviselték. ( SAX : ZDMG XVI, 757). BLAU 1868-ban ezt írja (i. m. 13) : „Boszniának a mai vilájet határai között 1 300 000 lakosa van s ebből körülbelül 500 000 mohamedán ; ezek csaknem kivétel nélkül szláv fajúak s anyanyelvük a bosnyák, de a törökből is elsajátítottak annyit, hogy töröknek nevezhetik magukat". (Svx, i. h. : „a boszniai mohamedánok többségének fogalma sincs a törökről . . ."). Albániában szintén nem igen volt tulajdonképpeni török lakosság, de a török nyelv használata nagyon el volt terjedve. A tulajdonképpeni nyugat-ruméliai nyelvterület — mint mondottam — a Lom—Samokov-vonaltól nyugatra és a Samokov—Kiistendil—Macedóniavonaltól északra terül el. Ha azonban tekintctlie vesszük nz átmeneti nyelvjárásokat, melyeket majd részletesen leírok, lényegcsen módosított képet kapunk. A nyugati nyelvjárás egyes sajátságait megtaláljuk meglehetősen messze keletre Lomtól, Orechovóban és délnyugati Bulgáriában, Blagoevgradban, továbbá C.oce Deléev környékén. Sajátságos, hogy az a vonal, melyet most leirtani, körülbelül elválasztó vonala a bolgár nyelv két nagy nyelvjárásának, a keletinek és nyugatinak is. Erre GEOROIEV kollégám és más bolgár nyelvészek figyelmeztettek. DÉCSY GYULA, az MTA Nyelvtudományi Intézetének tagja, kérésemre a következö1 Általános vélemény, lıogy a keleti Ixilgár nyelvjárások La tűrők jövevényszók nagyobb számmal hatoltak bc, mégjxxlig azért, mert keleten a törökök nagyobb tömegben települtek le. Ügv látszik, hogy a keleti torületon török nyelvtani hatás is van a l>olgárban. (Vö. K. MIUÓKV : H3b. HU HııcniTyıa 3A Gigirapcxit C3HK II, 1952, 119. lCrro HAZAI GYÖRGY figyelmeztetett.) 51
