Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Oszmán-török nyelvtörténet - A kevert nyelvrendszer kérdéséhez: MTA I. Oszt. Közl. II (1952), 313-332

314 Előfordul azonban Caferoğlu szövegeiben szókezdő <-vel a török sarp 'meredek' és s'irtlan 'hiéna' szó is (az előbbi zarpt alakban), továbbá az a san'gondolni' ige, amely a fent tárgyalt sanki szóban is előfordul, végül a seksen 'nyolcvan' számnév. Egészen meglepő dolgokat tanulunk ebben a tekintetben az új, gazdag anyagú török tájszótár, a Söz Derleme Dergisi III. kötetéből (L—Z). Itt rendkívüli gazdagságban találjuk a z-s kezdetű szókat. Először azonban meg kell jegyezni, hogy ez a szótár má« elvek alapján készült, mint Caferoğlunak (a szövegekből összeállított) szójegyzékei. A Sóz Derleme Dergisi nem tulajdonít fontosságot annak, ha egy arab vagy perzsa jövevényszóban $ szókezdő s z-re változik s az ilyen adatokat nem közli (nincs meg benne pl. a sabah 'reggel' szónak Kisázsia jó részén ismeretes zabah alakja). Ez nekem nagy veszteség, de viszont nagy nyereség az, amit a benne található z-vel kezdődő szavakból tanulhatunk. Vagy 700 z-vel kezdődő szó van itt. Ennek jelentős része ismeretlen eredetű, de körülbelül talán 100-nak s-es változata is van. E száz szó egy része jövevényszó, mint a zanka, zanga 'szán' (a magyarból vagy valamely szláv nyelvből), salt 'csak, csupán ; mindig' > zult (mongol), zebil 'tönkrement' (arab, vö. köznyelvi sefil), zehel 'part' (rrab, vö. köznyelvi sahil), zelber 'teher' (Caferoglunál is : Güney Doğu İAT.) vö. perzsa sarbár, zat 'egészen, még jobban' (~ sat < perzsa sâde), de jó részük török szó. Ezek között vannak a régi török szókészlethez tartozók is; ilyen például a ziy'in, zihin 'szarvas', a régi török siyun, suyun 'maral' képviselője (az oszmánli köznyelben siyin 'jávorszarvas'). De nagyon sok itt az olyan ismeretlen, sokszor török eredetűnek látszó szó, amelynek történetét nem ismerem (a tájszóniagyarázat nehez problémái merülnek itt fel); ilyenek például: zaymaq 'futni' ~ saytnaq, zaqut (s. v. zaqil) 'az ösztöke szege saqit, zerikle- 'ültében reszketni' ~ serikle'állva vagy ülve szenderegni' stb. stb. A z- szókezdő tehát, mely ezer évvel ezelőtt még nem volt meg a törökben, jövevényszókban átjött, meghonosodott, sőt számos esetben a szókezdő s- helyét is elfoglalta, eleinte bizonyára idegen, később török szókban is és a további fejlődés során önállóan is keletkezhettek z-s kezdetű szavak a népnyelvben. 18. A szókezdeti s > z változás — mint láttuk — behatolt a köznyelv alsóbb rétegeibe is, de itt csak idegen szókban mutatkozik, amit a kéttűs nyelvtudat ténye tesz lehetővé. A népnyelv és az előkelők nyelve közti különbségre jellemző, hogy bár egy ilyen szó mint zurna vagy zamq (I. fent) általánosan használt alakok, a török köznyelv felsőbb rétegének lényegében idegen a nép nyelvében gyakori s- > zváltozás. 42