Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Tudománytörténet - Gróf Teleki Pál: Körösi Csorna Archívum 111(1940), I-VIII

VIII sélől. De volt talán valami más, mélyebben fekvő oka is elmaradásának. 1938 tavaszán arról beszélt, hogy tudományos munkásságát lezártnak tekinti s jegyzeteit megsemmisítette. Az a rendkívüli elfoglaltság és azok a rendkívüli gondok azután, amelyek kultuszminisztersége, majd újabb miniszterelnöksége idején minden idejét és minden erejét lefoglalták és amelyek tragikus végéhez vezettek, nem engedték meg. hogy társaságunk ügyeivel foglalkozzék. Azért, amit elnöksége alatt értünk tett, soha el nem muló hálával tartozunk neki. Egyéniségének bélyegét sokáig viselni fogja társaságunk. Ennek az egyéniségnek, mely tudományosan és emberileg egyformán színes és nagyértékű volt, valami lelkes buzgóság volt az alapvonása. < E buzgóságnak legélénkebb megnyilatkozását politikai tevékenységében látjuk, abban a szószerint önfeláldozó tevékenységben, mellyel nemzetének ügyét képviselni és előbbrevinni törekedett. Ezzel megjelöltük jellemének másik alapvonását is, mélységes hazaszeretetét. Fentebb érintettem már, hogy állandóan az erők egyesítésére, az eredmények egyeztetésére törekedett. Társaságok, intézetek, expedíciók szervezésénél elemében volt s nevéhez fűződik egy új magyar egyetemi kar létesítése. Volt benne valami egyszerű gyakorlatiasság, a körülményekhez való alkalmazkodás, az adott helyzet alapján való továbbfejlődés követésének készsége, ami nélkül az ő pályáján alkotni nem lehetett volna. De kételyei bensőleg annál erősebbek voltak s gyakorlatiassága mellett mindig törekedett egészen a dolgok elvi mélységéig elhatolni. Tudományos munkáiból is látszik ez, s tudjuk is róla, hogy a legnehezebb filozófiai műveket olvasta. Egyéniségének egyik legcsodálatosabb vonása soha meg nem alkuvó és halálában is nagy szerepet játszó tiszta morális felfogása és a kötelességteljesítésnek, önfeláldozásnak elsősorban önmagától való oly fokú megkövetelése, amelyre példát ritkán látunk. Nemes egyénisége emlékét, ezt a legbecsesebb örökséget, amelyet ránk hagyhatott, mindig őrizni és ápolni fogjuk. 274