Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Tudománytörténet - Körösi Csorna Sándor lelki alkata és fejlődése: Erdélyi Tudományos Füzetek 149. Kolozsvár, 1943, 3-15

VIII tanulmányozására. A tibeti tanulmányok fontosak voltak tudományos szempontból, de fontosak voltak angol politikai szempontból is. Csorna és Moorcroft között megegyezés jött létre, Csorna kötelezte magát a tibeti tanulmányok művelésére, Moorcroft pedig adott neki segédeszközöket és gondoskodott anyagi ellátásáról. Hogy Csorna, eredeti tervétől némileg eltérve, hozzáfogott egy ilyen különleges terület, intenzív megműveléséhez, az akkori helyzetében jól érthető, de különösen természetes, ha tudjuk, hogy — amint maga írja tibeti szótárának előszavában — abban a reményben fogott a tibeti tanulmányokhoz, hogy ez eszközül fog szolgálni közvetlen tervének megvalósításában, t. i. a magyarok nyelvére és eredetére vonatkozó kutatásaiban. Ez a reménysége nem vált valóra. A tibeti nyelv nem a magyarnak, hanem a kínainak a rokona s a magyar őstörténetre vonatkozólag a tibeti irodalomban majdnem semmit sem talált. Tibeti filológiai munkássága nem segítette elő magyar őstörténeti kutatásait, de ezzel Csorna elvégezte az ázsiakutatásnak akkoriban egyik legfonosabb és legszebb feladatát, a tibeti nyelv és irodalom ismertetését, megalapította a tibeti filológiát és így vált az ázsiakutatásnak nemzetközileg is egyik legismertebb és legtiszteltebb alakjává.

1

0 Feladata rendkívül nehéz volt; előtte többen hiába próbálkoztak megoldásával. Egészen sajátságos, rendkívüli jelenség ez, — éspedig nemcsak a mai tudományos munkamódszer szempontjából, hanem egyáltalában, liogy egy negyven évesnél idősebb ember, aki addig produktív tudományos munkával nem foglalkozott, belemerül egy eléje kerülő új anyagba és ezzel valami egészen nagyot alkot. Tibeti tanulmányai után Csorna új területre lép. Szankszrit és hindu tanulmányokkal foglalkozik évekig, és éhből a célból majdnem két évig utazik Indiában. Azt hiszem, hogy e tanulmányok lényegében magyar őstörténeti érdeklődésében gyökereznek, tehát hogy tibeti tanulmányai befejeztével, amelyek a magyar őstörténet szempontjából semmi kézzelfogható eredménnyel nem jartak, új utakon próbálkozik munkássága központi problémájához közelebb jutni. Meg kell azonban jegyezni, hogy érdeklődésében a szankszrit nyelv és irodalom egyébként is fontos helyet foglalt el: tibeti filológiai munkásságának egyik föeredményo az, hogy a tibeti irodalom voltaképpen a szanszkrit irodalom visszatükröződése. Különben Csornának a szankszrit tanulmányokhoz való viszonyáról világosan tájékoztat bennünket a tibeti szótár előszavának egyik helye, mely a következőképpen hangzik:

1

1 „Miután a tibeti nyelv segítségével a szerző megismerkedett a buddhista vallási rendszer műszavaival, szellemével s általános tartalmával is, szerenesésnek érezte magát, hogy így kényelmes eszközre tett szert a szanszkrit irodalom tárházához való eljutásra, mely az utóbbi időben a tudós Európának oly kedvenc tanulmányává lett. Saját nemzetének pedig a szerző 1» SCHMIDT JÓZSEF; Körösi Csorna Sándor. Körösi Csoiua-Archivuni 1.3- 2Í>. II DUKA: I. M. 117. 262