Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Tudománytörténet - Körösi Csorna Sándor célja: Előadások Körösi Csorna Sándor emlékezetére 10. Budapest, 1935, 3-20

VIII Nyelv vagy tizenkettő szerepel e felfedezésekben s egy új, eddig ismeretlen írós. Eddig nem ismert nyelvek és nyelvjárások kerültek elő ; ezek között legnevezetesebb a tokhár. egy új, magóban álló indogermán nyelv ; utána következik a szogd, egy iráni nyelv, melyről eddig alig tudtunk valamit majd egy másik, eddig ismeretlen iráni nyelv, az észak-árja, vagy ahogy újabban nevezik, száka nyelv s még két iráni nyelvjárás. Kínai, tibeti, mongol, tangut és egyéb, még meg nem határozott emlékek is kerültek elő. De különös gazdagságban kerültek elő e kutatások alkalmával ujgur emlékek, melyek az ujgurok nyelvéről, irodalmáról és műveltségéről való ismereteinket rendkívüli mértékben gazdagították. Keleti Turkesztán tudományos, főleg archaeologiai jelentőségét régebben sejtették. Erre vonatkozó tudósításokat már Regei, egy német szolgálatban álló botanikus közölt a Petermanns Mitteilungen 1879—80 és 1881 -i köteteiben. De az ország meglehetősen hozzáférhetetlen volt, több jeles kutató életét vesztette benne ; Csorna sem ok nélkül mondott le 1822-ben arról, hogy felkeresse. Csak a kilencvenes években változtak meg az állapotok. Különösen Sven Hédin 1894— 96-i útja bizonyította be, hogy a kutatás Keleti Turkesztánban lehetséges. Sven Hédin után több orosz és finn expedíció járt az országban, melyek között régészeti szempontból különösen fontos Klementz orosz akadémikusé. (1898.) A kilencvenes években Keleti Turkesztánban néhány rendkívüli feltűnést keltő, indiai vonatkozású kéziratot is találtak, melyek ez ország régiségei iránt különös érdeklődést keltettek. Egy német származású angol indológus, Hoernle vette észre e leletek fontosságót, megindította a rendszeres munkát s kiváló részt vett a filológiai feldolgozásban is. Az első nagyarányú keletturkesztáni felfedezések azonban Stein Aurél nevéhez fűződnek, ki 1900-ban és 1901-ben az indiai kormány támogatásával Keleti Turkesztán déli részébe, Khotan vidékére vezetett expedíciót, mely rendkívül gazdag leletanyaggal tért vissza. Ekkor indul meg a nagyobb arányú kutatás, melyben Európa nagy nemzetei egymással versenyezve vesznek részt. 1902 -8-ban kutat Keleti Turkesztánban az első német 251