Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Tudománytörténet - Thúry József 1. tag emlékezete: A Magyar Tudományos Akadémia elhúnyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek XXII, 6,1934, 1-25

10 ben kezdték magukat nevezni, azon Movri/rm^ nevű királyuk után, kiről Theophanes is megemlékezik. Thúry őstörténeti elmélete lényegében nem lehetett helyes, mert hibás volt kiinduláspontja, a török-magyar rokonság tétele. Megfelelő előmunkálatok, képzett bizantinista, sinológus és más munkatársak hiánya is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Thúry kutatási módja ezen a területen nem volt kifogástalan. De el kell ismerni Thúry órdemeit itt is: számos részletkérdést — mint erre többször rámutattam — nagyon jól lát; ö veszi észre többek közt azt is, hogy a »hét magyar« ugyanolyan népnév, mint pl. a török toquz tatar »kilenc tatár«; nagy buzgalommal gyűjti össze és tárgyalja az arab-perzsa történeti és földrajzi irodalom azon helyeit, melyeken a magyarokat türköknek nevezik; Muhammad-i 'Aufi kéziratát elhozatja Bécsből, A1 Balchi kéziratait Bécsből és Bolognából. Másik nagy őstörténeti tanulmánya »Krónikáink és a nemzeti hagyomány« címen az Irodalomtörténeti Közlemények 1897-i kötetében jelent meg. Érdekesen mutatja ki — ez talán a dolgozat legmaradandóbb része —, hogy Hunfalvy, ki régebben hajlandó volt az őstörténeti kutatásban krónikáink adatait figyelembe venni, Roesler »Románische Studien«-jének (1S71) hatása alatt a Magyarország Ethnographiájában (1876) már teljesen elveti a magyar krónikák tanúságát. Ezt Thúry nem csak általában, hanem Roesler és Hunfalvy munkáinak részletes összevetésével bizonyítja. Azután a hun-magyar rokonságot, krónikáink hun mondájának eredeti magyar voltát fejtegeti — főleg azoknak a tételeknek az alapján, melyeket a Századokban megjelent, most ismertetett tanulmányában vall. Szorgalmasan felkutat minden adatot, mely a hun-magyar kapcsolatra mutat, elsorolja azokat az írókat, kik hunoknak mondják a magyarokat, vagy azokat a régi török népeket, melyek a magyarsággal kapcsolatban voltak, de e sok becses adatot csak nyersen adja, nem állítja be filológiai kutatások alapján a saját talajukon való összefüggésekbe, nem állapítja meg kritikailag, hogy egy-egy ilyen »hun« elnevezésnek mi a történeti értéke. E munkát az újabb kutatás végezte el, mely 226