Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Tudománytörténet - Akadémiánk és a keleti filológia: Budapesti Szemle CCXI (1928), 80-95

333 télyes része a magyar nyelv problémái iránti érdeklődésből fakadt. «legtöbbet tett az Akadémia a magyar nyelv búvárlata s a magyar történetírás érdekében» — írja Szily Kálmán 1893-ban az Akadémia történetérői írt cikkében (PallasLexikon, s. v. Akadémia), s ebben a megállapításban benne vannak azok az irányadó szempontok is, melyek Akadémiánk keletkutatásában érvényesültek. Az első szempont nyelvünk eredetének, a második népünk eredetének kérdése, egyszóval őstörténetünk, a harmadik szempont a magyarországi török hódítás történetének kutatása. * Kiváló orientálistáink már az Akadémia alapítása előtt voltak. Harsányi Nagy Jakabnak, Apafi Mihály tanítójának, 1672-ben megjelent CoUoquia familiaria turcico-latina c. munkája, mely a török életet török nyelvű dialógusok formájában ismerteti, ma is többször idézett forrásmunka. Kollár Ádám, Hungarns Neosolensis, ahogyan magát nevezi, a kiváló történettudóe, a bécsi császári könyvtár igazgatója, 1756-ban terjedelmes bővítéssel újra kiadta Meninski kitűnő török nyelvtanát s előzőleg, 1755-ben. kiadta és lefordította Sa'd-ed-din török történetíró Tádz-ettevárich c. művét. Uri Jánosnak, egy nagykőrösi születésű magyar embernek, kinek életrajzát Ákadémiánk kiadásában Goldziher Ignác írta nieg, az oxfordi keleti kéziratokról szóló, 1787-ben megjelent katalógusa, ma is használatban van. Körösi Csorna Sándor, ki 1820-ban indult el keleti útjára, a tibeti filológia megalapítója. A magyar nyelvet már az Akadémia alapítása előtt többen hasonlították keleti nyelvekkel, kik közt a keleti filológiában való jártasságukkal s némely maradandó értékű megállapításukkal kiválnak Kalmár György és Beregszászi Nagy Pál. Szintén régi, de nem önálló s ígv tudományos szempont197