Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Oszmán-török nyelvtörténet - Keleti eredetű magyar ruhanevek: Nyelvtudományi Közlemények L (1936), 321-328

322 taine; spanyol fustar, fust al ua. — Rövidebb alak: albâıı fusts, oláh fustá, ebből bolgár fútta 'Unterrock' — Vö. még perzsa fistan 'latior tunica muliebris' (VUIXUN; a törökből). Hogy a szó honnan és mikor került nyelvünkbe, azt nem egészen könnyű eldönteni. Azt mondhatnánk, hogy a délszlávhól. de a délszláv alak szoknyát jelent és nem köntöst s nincs meg a 'barket' jelentése sem. Talán olasz eredetre gondolhatnánk, de viszont a festőn alakváltozat délszlávnak látszik. Érdekes, hogy a szó csak a magyarban és a perzsában jelent köntös-félét. A két jelentés-fejlődés természetesen önálló. TOLNAI VILMOS a MNy. XVII. kölelében '116 17.1.) idevonja még azt a foszlány szót is, mply a kalpag kúpalakú felső nyúlványát jelenti. Ez — azt hiszem — nem tartozik ide, ez a magyar foszlány szó. Sót még az a gondolat is felveiödhetik, hogy a köntös jelentésű fosztány - foszlány nem eredeti magyar szó-e, de ez nem lehetséges, először a fent ismerteteti festán alakváltozat miatt, másodszor pedig azért, mert a magyarban van szt szl változós: zásztó, poroszló zászló, poroszló. (Vö. HALÁSS: Nyr VIII, 409—10.) A szó eredetére vonatkozólag Mint az albán nyelv etimológiai szótárában azt mondja, hogy török, Siti BIT a Qámüs-i Türki-ben azt állítja, hogy albán, BiRNiKsinél pedig a következőket olvassuk: „Man denkt (

DIBS EW. 150 [MIKLOBICH, EtWb. 59 ugyanígy!) an Herleitung aus arab. fostát, dem alteren Namen von Kairó, als Verfertigungsort des Stoffes. Dieses ist (Grünert brieflich) das mgr. çoosâtov (= lat. fossátum) 'Lager'." Mindez tévedés; a szó román eredetű, 1. W. MBYBR-LÜBKB, Romanisches Etymologisches Wörterbuch,

3 s. v. füstis 'dorong': középlatin fustaneum, a xylinum fordítása, olasz /(r)ustagno, ófrancia futaine, prov. fustani, katalán fustany, spanyol fustán, óporlugál fustá, újportugál fust no, 'liarket'; BAIHT: Ztschr. f. rom. Phil. XVIII, 280. A szó története tehát röviden az, hogy a középlatin fustaneum egy származéka átment a balkáni nyelvekbe s innen, illetőleg a szerbből két alakban is belekerült a magyarba. 163