Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Oszmán-török nyelvtörténet - A magyarországi oszmán-török nyelv. Illésházy Miklós török nyelvkönyve 1668-ból: Nyelvtudományi Közlemények LXIX (1967), 57-109.

100 a lakosság jó része áttért az iszlámra, s már ez magával hozta a török nyelvhasználatát, a kétnyelvűséget, legalábbis bizonyos társadalmi rétegeknél. Az albán és bosnyák nyelv török jövevényszavainak száma hétezer körül van. Ezzel szemben Magyarországon nem volt áttérés, a magyarságnál a török nyelv használata teljesen ismeretlen volt, oszmán-török jövevényszavaink száma vagy ezer volt s ebből ma már csak vagy száz él. Nagy különbséget okozott természetesen az is, hogy a török hódítás nálunk csak másfél századig, a Balkánon pedig fél ezredévig tartott. A török uralom megszűntével természetesen lényegesen megváltozott a helyzet. Magyarországon teljesen eltűnt a török világ, s csak kuriózumszámba menő műveltségi nyomokat hagyott. Albániában a kétnyelvűségnek nyomai is alig maradlak meg, — legfeljebb a sok török jövevényszóban, a vallási élettel összefüggő nyelvi emlékekix-n (mevlud; 1. Traces of the Turkish Language in Albania e. dolgozatomat: Acta Or. Hung. XIII, 1961), Boszniában azonban a magasabb műveltségi színvonal biztosította a kétnyelvűség nyomainak, illetőleg emlékeinek fennmaradását. Az említett országokban törökül beszéltek a hadseregben, a közigazgatásban, az iskolában, részben a kereskedelemben is, de Boszniában kialakult s az anyanyelv mellett használatban volt egy szláv hatás alatt fejlődött török nyelv is, és egy magas színvonalú török—arab —jierzsa nyelvű műveltség is kifejlődött. OTTÓ BLAU kiemeli,

1

8 hogy a janicsárok jó része bosnyák, s ezek hozzájárultak egyrészt a délszláv nyelv használatához a Török Birodalomban, másrészt a török nyelv terjesztéséhez Boszniában. A birodalom vezetői között sok volt a bosnyák származású. Bosznia tehát a rigómezei csata után sok tekintetben szervesen összekapcsolódott a török birodalommal.

1* A bosnyák-török nyelv nem volt anyanyelve senkinek, de az anyanyelve mellett sok ember L>eszélte. BLAU idejében

2

0 a vilajetnek 1 300 000 lakosa volt, ebből körülbelül félmillió mohamedán, a többinek 5/8-a ortodov, a maradék katolikus. A lakosság szláv anyanyelvén beszélt, de — különösen a városokban — többé-kevésbé beszélt törökül is. Ez a nyelv kihalt. Szarajevóban ezelőtt száz évvel általános volt az ismerete, ma itt csak nagyon ritkán, véletlenül lehet törökül beszélő embert találni, pl. olyat, aki Jugoszláviának távolabb eső, törökök lakta területéről vetődött ide (Koszovó, Macedónia, — Jugoszláviában még 100 000 török él) vagy hosszabb ideig tartózkodott Törökországban és történetesen ide került. Ugyanaz történt Boszniában, amit Albániában megállapíthatunk: Albániában száz evvel ezelőtt lépten-nyomon akadt olyan ulbán, aki többé-kevésbé tudott törökül is — ma már az olyan öreg emlier is ritka, aki emlékszik néhány szóra. A boszniai török nyelvet BLAU még leírhatta volna. Mond is egyetmást, de nem sokat. Igaz, hogv ő „nyelvemlékeket" közöl, irodalmi alkotásokat, de igyekszik megőrizni a szövegek boszniai jellegét. Azonban arnvira az isztambuli nyelv hatása alatt áll, hogy ezt nem tudja rendesen megcsinálni. " Boaniseh-türkische Spraclidenkinüler. Leipzig 1H0K ( -- Abh. für die Kundé des Mortfenlandea. V. Band. No 2.), 13. — MKNZKL, DHH Kor|w der Janitaeharen Jb. der Münehener Orient, (lik. 1902/03), ti. (,,Maıı nalını die Kiialien tür dua Korpa der Janitaeharen besonders von den (Jrii-ehen, S"rlien. Bulvárén, Kroaten.") "A. CAFKROÖLI', Ayaaol'ya kütüphanesindeki ya/.ıııu bir aırp lügati ıııünaselıetile. In: Ülkü, say» 43, eilt VIII (1930), 27 - 33. W OTTO BLAU, i. h. 145