Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)
Oszmán-török nyelvtörténet - Bulgária török nyelvjárásainak felosztásához: MTA I. Oszt. Közi. X (1956), 1-60
• I ( un-, uyn-) és északkeleti Anatóliában, a Giresuni vilajetben {<<yn : (' \FKK< >T;I.R. Kuzey-Doğu İAT, 99, 100). A tárgyalt jelenségek természetesen nem korlátozódnak északkeleti Anatóliára, illetőleg Nyugat-ltuméliára. Jó részüket meg lehet találni pl Nyugat Anatóliában és másutt is s különösen délkeleti Anatóliában. (Sajnos, az Erzurumtól délre és keletre levő török nyelvjárásterületeket, illetőleg nyelv járási szigeteket nem ismerjük. Vö. SÂDEDDIN Brı.uç, Anadolu ağızları bibliyografyası. Türk. Mecm. Vll— VIII, cüz 1, 327 skk.) A dialektológia alapelvét, mely szerint minden nyelvjárási jelenségnek megvan a saját föld rajzi határa, azt hiszem, nem kell hangsúlyozni. Világos azonban, hogy a nyugat-ruméliai nyelvjárások jellemző vonásai együtt és a részleteknek olyan sokatmondó egyezésével sehol sem mutatkoznak, mint északkeleti Anatóliában. Az északkelet anatóliai területek bizonyos nyelvjárásai, így a sürmenei nyelvjárás és a Karsi vilajet afsárjainak nyelvjárása — mint előadásunkból kitűnik — szorosan csatlakozik a nyugat-ruméliai nyelvjárásokhoz. A nyugat-ruinéliai nyelvjárások anyaországa a Trapezunti, Rizei, Coruhi és Karsi vilájetekben van. Ez dialektológiai szempontból meglehetősen zárt és egységes terület ,(L. CAFERCKÍLU tanulmányát : 1945 yılı Kuzey doğu Anadolu gezisinden. Edebiyat Fakültesi Türk Dili ve Edebiyatı Dergisi. 1, 1946, 65—80. Az északkelet-anatóliai — nyugat-ruméliai nyelvjárásoknak a türk feliratok hangtani sajátságaival való kapcsolatait [1. 406., 408.1.] tekintet lie véve, nem hagyhatom itt emlités nélkül, hogy CAFEROÖLU is az északkelet anatóliai nyelvjárás és a „köktürk —ujgur" nyelv kapcsolatáról beszél, mégpedig az északkelet-anatóliai kel- 'jönni', kibi 'mint', kün nap' stb. köz oszmánli gel-, gibi, gün alakok alapján.) Nyugatabbra fekvő területek, mint Amasya, Ordu, Giresun és délre Krzindían, K rzurum stb., a tulajdonképpeni északkeleti nyelvjárásoknak csak szórványos vonásait mutatják. Azt is ki kell emelni, hogy az északkelet anatóliai nyelvjárások a bizonyításunkban szereplő régi alakokat különböző változatokban, más, részint régi, részint új formákban is mutatják, mégpedig ugyanabban a szövegben, azaz ugyanannak a közlőnek a nyelvében. Az egyes helységek, sőt az egves közlők nyelvjárása feltűnően eltér egymástól. Ezek a körülmények ne téves/.szenek meg bennünket. Az új, részint az iskola nyelvéből, részint más nyelvjárásokból átvett, esetleg újonnan keletkezett alakok vagy a régi alakok változatai nem csorbítják azoknak a régi formáknak a bizonyító erejét, amelvek fejtegetéseink alapjául szolgáltak. Az is egészen természetes, hogy az a félezer év, amely az egymástól való elválás óta eltelt, mind az északkelet-anatóliai. mind a nyugat-ruméliai nyelvjárásban lényeges változásokat idézett elő. * A bemutatott egyezések azt bizonyítják, hogy Nyugat Rumélia török nyelvjárásai és Anatólia északkeleti nyelvjárásai egymással összefüggenek. 94
