Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)

A törökök és a magyarság kialakulása

159 séget és legközelebbi rokonait (mongolokat, tunguzokat), hanem az egész «urál-altaji* nyelvcsaládot is jelölték. Hogy a törökség őshazája az Altaj környékén volt, azt egyebek közt bizonyítani látszott az a sokat emlegetett kinai feljegyzés is, hogy a törökség névadójának, a Kr. u. VI. században feltűnő türk népnek a hazája az Altaj. KLAPROTH 1824-ben, a Tableaux historiques de L'Asie III-ik füzetében így nyilatkozik a törökség őshazájáról és legrégibb költözéséről: «II paraít qu'aprés la derniére grandé inondation, leurs ancétres sont descendus des monts neigeux de Tangnou et du grand Altai, d'oû ils se sont bientőt dispersés vers le sud-est et le sud-ouest, en se fixant principalement au nord des provinces chinoises de Chan si et de Chen si, dans le voisinage du mont In chan.% Ugyanígy HAMMER a «Gesch. d. Osmanischen Reiches* bevezető résziében (2. kiadás, 34.1.): «Die Türken, von den Chinesen Tuku genannt, stiegen vom Altai . . . nieder...» 1 Az első nagy összefoglaló munka a törökségről, VÁMBÉRYnak «Das Türkenvolk* c. műve, szintén azt az álláspontot képviseli, hogy a törökség őshazája az Altaj pontosabban a Szajáni hegység és az Altai vidékén volt (48. 1.). Valamivel délibb területre teszi a törökség őshazáját ALMÁSY GYÖRGY «Centralasien die Urheimat der Turkvölker» c. sok érde­kes megfigyelést és gondolatot felvető, de inkább csak elmefutta­tásnak szánt, szilárdabb alapokon nem mozgó dolgozatában, a Keleti Szemle III. kötetében. ALMÁSY középázsiai útján tett — úgy látom — alapos antropológiai megfigyelésekből indul ki, melyek azonban egyelőre történetileg aligha értékesíthetők. An­tropológiai megfigyeléseit összefüggésbe hozza bizonyos művelődés­történeti tényekkel, régi történeti feljegyzésekkel és feltevésekkel, (hunok, indogermán őshaza, az árják ősi vándorlásai, sumirok török volta stb.) s arra az eredményre jut, hogy «a törökség tágabb értelemben nem meghatározhatatlan származású keveréknépek Tílrkischen an, hat aber zugleich eine entschiedene Verwandtschaft mit dem Mongolischen und den Tungusischen Sprachen.» A «Kleinere Schriften» 107—122. lapjain «Über die Ursitze des finnischen Volkes» cimen kiadott előadásában először a finn, szamojéd és tatár (= török) népköltés rokon­ságára mutat rá ; azután tárgyalja az Altaj környékén található szamojéd nyomokat: egy szamojéd nemzetség nyelvét is megőrizte itt,"hol nyelvüket vesztett szamojéd néprészek neveivel többször találkozunk. Rámutat arra, hogy kinai források és ABULCXZ! szerint az Altaj környéke a törökség ősi lakóhelye. A nyelvileg rokon szamojédek és törökök őshazáját tehát a történeti kutatás egy helyre teszi. Kinai feljegyzések és a tatár száj­hagyomány arról beszelnek, hogy valaha egy szőke, kékszemű nép is lakott itt. (Tatárul e nép neve aq-qaraq ,«fehér»-szemü'.) Azután Altaj-vidéki földrajzi neveket egyeztet CASTRÉN finnországi nevekkel. — Mindez inkább az uráli őshaza kutatásának történetébe tartozik, de a törökség őshazájá­nak problémája szempontjából sem közömbös. 1 V. ö. még SCHOTT, Versuch über die Tatarischen Sprachen, 1836, 6. 1. 82

Next

/
Thumbnails
Contents