Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)
A törökök és a magyarság kialakulása
159 séget és legközelebbi rokonait (mongolokat, tunguzokat), hanem az egész «urál-altaji* nyelvcsaládot is jelölték. Hogy a törökség őshazája az Altaj környékén volt, azt egyebek közt bizonyítani látszott az a sokat emlegetett kinai feljegyzés is, hogy a törökség névadójának, a Kr. u. VI. században feltűnő türk népnek a hazája az Altaj. KLAPROTH 1824-ben, a Tableaux historiques de L'Asie III-ik füzetében így nyilatkozik a törökség őshazájáról és legrégibb költözéséről: «II paraít qu'aprés la derniére grandé inondation, leurs ancétres sont descendus des monts neigeux de Tangnou et du grand Altai, d'oû ils se sont bientőt dispersés vers le sud-est et le sud-ouest, en se fixant principalement au nord des provinces chinoises de Chan si et de Chen si, dans le voisinage du mont In chan.% Ugyanígy HAMMER a «Gesch. d. Osmanischen Reiches* bevezető résziében (2. kiadás, 34.1.): «Die Türken, von den Chinesen Tuku genannt, stiegen vom Altai . . . nieder...» 1 Az első nagy összefoglaló munka a törökségről, VÁMBÉRYnak «Das Türkenvolk* c. műve, szintén azt az álláspontot képviseli, hogy a törökség őshazája az Altaj pontosabban a Szajáni hegység és az Altai vidékén volt (48. 1.). Valamivel délibb területre teszi a törökség őshazáját ALMÁSY GYÖRGY «Centralasien die Urheimat der Turkvölker» c. sok érdekes megfigyelést és gondolatot felvető, de inkább csak elmefuttatásnak szánt, szilárdabb alapokon nem mozgó dolgozatában, a Keleti Szemle III. kötetében. ALMÁSY középázsiai útján tett — úgy látom — alapos antropológiai megfigyelésekből indul ki, melyek azonban egyelőre történetileg aligha értékesíthetők. Antropológiai megfigyeléseit összefüggésbe hozza bizonyos művelődéstörténeti tényekkel, régi történeti feljegyzésekkel és feltevésekkel, (hunok, indogermán őshaza, az árják ősi vándorlásai, sumirok török volta stb.) s arra az eredményre jut, hogy «a törökség tágabb értelemben nem meghatározhatatlan származású keveréknépek Tílrkischen an, hat aber zugleich eine entschiedene Verwandtschaft mit dem Mongolischen und den Tungusischen Sprachen.» A «Kleinere Schriften» 107—122. lapjain «Über die Ursitze des finnischen Volkes» cimen kiadott előadásában először a finn, szamojéd és tatár (= török) népköltés rokonságára mutat rá ; azután tárgyalja az Altaj környékén található szamojéd nyomokat: egy szamojéd nemzetség nyelvét is megőrizte itt,"hol nyelvüket vesztett szamojéd néprészek neveivel többször találkozunk. Rámutat arra, hogy kinai források és ABULCXZ! szerint az Altaj környéke a törökség ősi lakóhelye. A nyelvileg rokon szamojédek és törökök őshazáját tehát a történeti kutatás egy helyre teszi. Kinai feljegyzések és a tatár szájhagyomány arról beszelnek, hogy valaha egy szőke, kékszemű nép is lakott itt. (Tatárul e nép neve aq-qaraq ,«fehér»-szemü'.) Azután Altaj-vidéki földrajzi neveket egyeztet CASTRÉN finnországi nevekkel. — Mindez inkább az uráli őshaza kutatásának történetébe tartozik, de a törökség őshazájának problémája szempontjából sem közömbös. 1 V. ö. még SCHOTT, Versuch über die Tatarischen Sprachen, 1836, 6. 1. 82