Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)
A törökök és a magyarság kialakulása
159 denazalizáció a törökben is megtörtént: tör. küc 'erő' (28), tyk.bedugni' (14), köp 'hab' (26). (Mást mutatnak a hód [20| megfelelései, de ez a szó a finnugorságban csak az ugor nyelvekben van meg s talán a denazalizáció megtörténte után került a törökbe.) Szókezdő y-t fejlesztett a török a pirga 'ángy' szóban (18). ez a törökben igen közönséges jelenség. (RAMBTBDT: KSZ. XVI, 71 skk.) A mássalhangzórendszerben a törökben bizonyos alapnyelvi jellegű kettős megfelelések látszanak (köpük ~ kom [26], syy ~ syi [13]), melyeknek részletesebb vizsgálata még bizonyára értékes eredményekre fog vezetni. A fgr. *s ~ V-nek a törökben két esetben r felel meg (lativu8; tör. hayyr [3]); közönséges dolog, hogy az őstörök V-nek a j-török nyelvjárásokban is r felel meg. Világos egyébként ezekből az egyeztetésekből, hogy a török z ~ r esetében a z az eredeti hang. (Erre a kérdésre más összefüggésben szeretnék még visszatérni.) A magánhangzórendszert illetőleg úgy látom, hogy az eredetibb állapotot a török őrizte meg. Figyelembe kell azonban venni bizonyos török váltakozásokat, melyekről eddig az irodalomban igen kevés szó esett (a ™ ö, a ~ y, o ~ u stb.) • Művelődéstörténeti következtetéseket ez egyeztetésekből egyelőre alig vonhatnnk. Mindenesetre érdekes, hogy az ősi vallás egy kifejezése ('varázsbot, varázsolni' [15]) fönnmaradt s föltűnő, hogy az egyeztetések között több rokonságnév is van (16, 17, 18). Ez egyeztetések alapján az uráli és a török nyelvek viszonyát rokonságszerű ősi kapcsolatnak mondhatjuk. A további kutatások feladata lesz tisztázni a többi összefüggéseket. (Indogermánuráli, uráli-török-mongol-tunguz viszony.) Szóegyeztetések. 1. 'ember' finnugor: m. hím 'masculus, mánnchen' | vog. jptm 'mensch, manó' | zürj. komi 'syrjane' | votj. kum: sarakum 'syrjáne'. (SBTXLI: SUS. Aik. XXX 6, 88, 103.) <V szamojéd: O. kum, kume, kup, kop 'mensch'. (SBTILI, i. h.) ~ török: türk (THOMBBN), ujg. szag. kün 'volk' (az 'ember' j- 'nép' jelentésváltozásra vö. KANMBTO : FUF. XV lb, 82 : török adcim 'ember' :>- vog. ttii'm 'ember', más nyelvjárásban úgtom 'nép') 51
