Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)

A nagyszentmiklósi kincs feliratai és a székely rovásírás

10 jel? Felső részén, a bal oldalon, mintha a felső félszár közepéből kiinduló, felfelé emelkedő kis nyúlványa volna. De ez csak a kő sérülése lesz. A 16. betű a g jele. A kövön itt-ott még vonások, pontok nyomai látszanak (feltűnő a 7. betű alatti ferde vonal), de ezeknek aligha van jelentőségük. A felirat 16 betűjéből tehát csupán 8-nak a jelentése látszik világosnak (2., 5., 7., 10., 11., 12., 14., 16.). Különleges ábécével van dolgunk, melyben meglehetős számmal vannak olyan betűalakok, amelyek az eddigi emlékekben nem fordulnak elő. De hogy itt a 6zékely írás egy emléke van előttünk, abban nem lehet kételkedni. A szövegben első sorban valami nevet kellene keresnünk. A székely írás minden régi felirat-emlékén van név, — éppen ezen ne volna? Vagy nagyobb felirat töredéke ez a karácsonyfalvi kő Ó6 összefüggésükből kiszakított szótöredékek vannak rajta? (Ez is egyik nehézsége a megfejtésnek.) Az emlék korára vonatkozólag csak sejtéseket nyilváníthatunk. Itt azt kell első sorban figyelembe venni, hogy a torony, melybe be van építve — mint SZŐKE ISTVÁN írja — a XV. század végéről való, 6 ezzel meglepően egyezik az a tény, hogy a székely írás legszebb régi emlékei az 1450—1550 közötti korból származnak. A felirat azonban lehet korábbi is. Írástörténeti kritériumaink korának meghatározására nincsenek. Talán majd lesznek, ha egészen megismerjük és megfejtjük. Az a körülmény, hogy a felirat a székely írásnak egy különleges ábécéjét képviseli, támogatná azt a feltevést, hogy a felirat az eddig İ6mert és kor tekintetében meghatározható emlékeknél régibb. A karácsonyfalvi feliratnak különös jelentőséget ad az a körülmény, hogy kőbe van vésve. (Ami a pacskolaton kiemelkedik, az a feliraton behorpad.) Kőbe vésett emlékünk eddig is volt: a konstantinápolyi felirat. A karácsonyfalvi felirat azonban régibb a konstantinápolyinál é6 eredetiben ránk maradt, míg a konstantinápolyinak csak másolatát ismerjük. Kőbe vésett emlékeink közé 6zámílhatjuk különben a régi, de határozatlan korú derzsi téglafeliratot is. Rovásírásos emlékeink 6záma az utóbbi évtizedekben örvendetesen megnövekedett. 1913 ban vált ismeretessé a Mar6igli-emlék és a konstantinápolyi felirat, 1929-ben a derz6i tégla, 1930-ban a bögözi felirat, 1933-ban a nikolsburgi ábécé é6 most 1944-ben a karácsonyfalvi felirat. Hat emlék került napvilágra alig több mint három évtized alatt. Ez feljogosít bennünket annak a feltevésére, hogy még más emlékek İ6 fognak előkerülni. Szeretném megérni az emlékek számának megkétszereződését. 533