Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)

A nagyszentmiklósi kincs feliratai és a székely rovásírás

2* ezt a két szót az írással együtt vettük át attól a bizonyos török néptől.

1) V. A régi magyar írás, a mint fent mondottam, a köktörök ábéczéből származott. Sokkal szegényebb a köktörök ábéczénél; körülbelül olyan viszonyban van vele, mint a régi, 24-betűs rúnaábécze az újabb, 16-betűs rúnaábéczével. Gzélszerü lesz, mielőtt tovább mennénk, nem-tnrkologusok számára a köktörök ábéczéről szólani néhány szót. A köktörök ábécze 38 jegyből áll, ebből 4 magánbangzójel, 34 mássalhangzójel. A mássalhangzójelek száma azért oly nagy, mert egy mássalhangzóra több jegy is van. A legtöbb mássalhangzó jelölésére legalább is két jegy van, az egyiket mélyhangú, a másikat magashangú szókban használják. A négy magánhangzójegy közöl egy az a, á, egy az y, i, egy az o, u, egy az ö, ü jelölésére szolgál. Érdekes sajátsága a köktörök írásnak, bogy a magánhangzókat igen gyakran nem jelöli. Az írás régebbi, eredetibb formáit a jenisszeji ábéoze őrizte meg (THOMSEN, Inscr. de l'Orkhon 53. L) VÖ. fent III. pont. A köktörök írás eredetét pontosan nem ismerjük. DONNER irt erről a kérdésről egy terjedelmes értekezést, a Journal de la Soc. Finno-Ougr. 14. kötetében, ez az értekezés azonban »)' NAGY GÉZA, Ethn. VL 269—70. L Kitérésképpen legyen szabad ezen a helyen a törökségre vonatkozó írástörténeti adatokat egygyel szaporítanom. A Codex Cumanicus 60 r lapján van egy találósmese; megfejtése (alá van Írva): «henna», a fogak és körmök színezésére használt festőanyag. Ennek első két acra így hangzik: biti- biti- bitidim, bei agaiga bitidim ... Azt hiszem, hogy e két sor helyes fordítása (régebbi magyarázatokat 1. BANG

, Sitznngsber. d. prenss. Akad. 1912, XXL 336. L, NÉMETH, Zeitschr. d. Dentschen Morgenl. Gesellsch. LXVII. 579—80) a következő: Írtam, írtam, Írtam — öt fára Írtam ..(= a kés öt újján lévő körmöket színeztem). Ez a sor azt bizonyltja, hogy a kunoknál a XIII. század végén még élt a rovásírás. Szintén nem gondolhatunk másra, mint a köktörök ábéczé valamely utódjára. Vö. MUNKÁCSI, KSZ XIV: 233—7. 409