Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)

A nagyszentmiklósi kincs feliratai és a székely rovásírás

359 Nehéz volna megérteni, hogy miféle nyelven is vannak Írva a Mészáros feliratai. Az ujgurhoz haeonlit, de vannak benne altaji fkuj-i, kojbal (ys-) és teleut (öj) alakok ie. iV. ö.: Valaki talál egy Kr. e. IV. ez.-bél való latin feliratot; az Írásjegyekben nem biztos, de kombinálni annál jobban tud; úgy látja, hogy a latin szókince segítségével nem tud értelmes mondatokat leolvasni a feliratról, beleolvas tehát egy-egy modern olasz, íranczia és spanyol alakot. A végén védekezésül azt mondja, hogy a latinhoz csak haeonlit — de igazáu hasonlít, mert a Kr. e. IV. századból való — ellenben vannak benne olasz, franczia és spanyol alakok is. Szórói-szóra ezzel az esettel állunk ezemben.) A dolog igy van: őstörök ujgur, orkhoni kojbal oszm., altaji jakut * d -d- -t- -j- -t*kud- kus- kuj- kut• 'önteni' *id- id- ys- li<yj-) i-t 'küldeni* Ezek az őstörök intervokalikns *-d- képviselői. Ha Mészáros j-vel találja a kuj-1, jó, de akkor mért nem találja j vei az ys-alakot ie ? Vagy megfordítva. S ha akár igy, akár úgy találja, mi köze ennek a dialektusnak az ujgurhoz ? Ilyen vaskos tévedéseket nem lehet elmagyarázni. Mészáros több mint három lapon át bizonyltja, hogy • hangtörtén eti erempontból a j hangok jelenléte mindenben igazolható». Nem kell ezt annyira bizonyítani, tndja mindenki, hogy van az njgurban és köktörökben, csakhogy ez a őstörök *-j-re, nem *-d-re megy vissza. (V. ö. ösjaknt hangtanom 116. e köv. szakaszait.) Milyen tudatlan vagyok én, hogy azt hiszem, »hogy a nagyszentmiklósi kincs nyelvében seholsem szabad előfordulni szóközépi -j-hangoknak, hanem e helyett mindtnött -d-hangoknak kellene fellépni» (222. 1.). Dehogy hiszek én ilyet. De mit tnd az 1. általában nyelvtörténetről, 2. specziáliean török nyelvtörténetről, a ki azt az idézett mondatot képes volt leirni s három lapon át komolyan bizonyítani, hogy nem úgy van ám a dolog. Nem volnék igazságos, ha meg nem engedném, hogy ebben a három lapos bizonyításban van egy kis rész, mely az iskolázatlan embert könynyen félrevezetheti. Mindenki tudja, a ki germanisztikával egy kicait is foglalkozott, hogy pl. az angol szókezdő t-nek a felnémetben z- felel meg: a. tong — n. zunge, a. toırn ~ n. zaun, a. tide — u. zrit ét igy tovább számtalan példában. (Ezt nem Mészárosnak mondom; ő láthatólag nem foglalkozott germanisztikával; megfejtési kísérletében, lé. 1-, az egyik edényről leolvasott török sot alakot, mely a Radloff-szótár ezerint németül azt teezi: «dehne aus», igy fordítja magyarra: «nyújtsd ide».) Az is köztudomású azonban, hogy ezzel a szabályos t- ~ megfeleléssel szemben akad egy pár ilyen példa, mint angol tar — német teer. As ilyen kivételes eseteknek megvan a természetes magyarázata s ezek épen nem rontják le a hangtörvény érvényességét. Az östörök *-d-nek az ujgurban ós köktörökben d- a szabályos megfelelője; egy-két példában előfordul i- is (pl. ajyyr; nem sok van, még akkor sem, ba az ember kritika nélkül ismételi a Radloff tévedéseit, mint a hogy Mészáros teszi, a helyett, hogy megnézné a Thomeen kiadását), de ezeknek ugyanaz a nyelvtörténeti értéke, mint a német teer-nek. De Méezároe e/.t a védekezést nem ie gondolhatta komolyan. Mert hiszen még lehetne magyarázgatni a dolgot, ha csak az a baj esett volna meg, hogy az őstörök *d szabályos ujgur -dképviselője helyett oszmánli (stb.) -j-t talált volna as egyik szóban; a kétségbeejtő az, hogy egy másik szóban meg kojbal -*-et talált az ujgur -d- helyett. Ez meglehetősen bizonyossá teszi, hogy Mészáros az egész őstörök '-d ről csak az én bírálatom után vett tudomást; hogy aztán a Gombocz erről szóló czikkét elolvasva mindjárt sokkal jobban tudta az egészet, mint Gombocz, azon nála. Mészárosnál, igazán nem csodálkozom. Ez az őstörök *-d- szomorú története ! 401