Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)
A magyar nyelv régi török jövevényszavai
126 és a kazak, tehát azok a török nyelvek, melyek az altajvidéki törökségnek — a közbeeső nagy távolságok ellenére — tulajdonképpeni nyugati szomszédai: kir. (JUDACHIN) tilmec, kazak tilmeé. Mindezek egy régi *tilmec — lelmtc alakra mennek vissza. — Másik csoportot alkotnak a tolmács képviseletei tekintetében a nyugati kipcsak nyelvek. Ezekben ilyen adatok vannak: besenyő tvlmac ~ talmac, kun tilmac ~ tolmac. 3) Bıılğat al-mustűq (a ZAJACZKOWSKI által kiadott XIV. századi kipcsak—türk nyelvemlék) talmac, kazáni tilmac, karaim tolmac, tolmac, karaesáj tilmac. toboli (GIGANOV) tul mac. (Vö. K ANNISTO , Die tatarischen Lehmvörter im Wogulischen: FUF. XVII, 197, ahol a tolmács vogul és osztják megfelelői is megtalálhatók.) Ezek a kipcsak szók t'ilmac ~ talmac ~ tvlmac ~ tolmac alakokra mennek vissza. A tőmagánhangzó váltakozása, mely nemcsak a második csoportban van meg, hanem az elsőben is. feltűnően gazdag, de nem lehetetlen és mint tény, egyszerűen konstatálandó. (L. H ASAN E REN : NyK. LI, 356—73, B ANG: KSZ. XVII, 122.) Az o-s alakokat (karaim, kun — s ezekhez esetleg hozzátehetjük még a toboli tulr.iac < Holmac alakot) JYRKÁNKAIÍIO oroszból való visszakölcsönzésnek gondolja, főleg azért, mert „a törökben t ~ o váltakozás nincs" (7. 1.). Ezt a feltevést nem tartom szükségesnek. — Van azután a tolmács török megfelelőinek egy harmadik csoportja, mely földrajzilag szintén egységes és hangtanilag szintén összetartozik: ez a keletturkesztáni, csagatáj, özbek. karakalpak, türkmen, azerbajdzsáni, oszmánli csoport, amelyre az jellemző, hogy benne a tolmács megfelelői se nem magashangúak, mint az első csoportban, se nem mélyhangúak, mint a második csoportban, hanem vegyeshangúak: keletturk. tilmac, csag. tilmadz, özbek tilmac, türkni. dilmác, azerb. dilmandz. oszm. dilmac. Ibn Mühenná' adata, melyet általában ít'Zmaé-nak olvasnak, a keletturkesztáni adathoz kapcsolandó. E hartnadik csoport tagjai a vegyeshangúság miatt idegen eredetűeknek látszanak, s az itt szereplő nyelvek valóban mind annak a nyelvnek a szomszédai, amelyik legnagyobb hatással volt a déli török nyelvekre, ti. a perzsának. Ezek perzsa jövevényszavakperzsa eredetijükről lentebb lesz szó. Megjegyzem, hogy lényegében látja ezt JYRKANKALLIO is. A 10. lapon ti. a következőket mondja: „Ugy látszik, mintha szavunk erősebben volna képviselve az északi nyelvekben. A déli törökökre mintha valami idegen benyomást tenne." Sajátságos, hagy a tilmac ~ tilmec elszigetelődött az alapszavától. A kazániban pl. tol 'nyelv', de tilmac 'tolmács'. Ennek különös jelentőséget nem tulajdonitanék. Igen meggondolandó itt, amit a 7. pontban el fogok mondani. A török nyelvek közül tulajdonképpen csak egyes ótörök emlékekben, a jakutban és a tuvában (PALMBACH: dil) van a til szónak i magánhangzója és nincsen pl. a kipcsak nyelvekben. Külön kérdés a jakut Hibás 'Dolmetsch' eredete. BÖHTLINGK S utána PEKARSKIJ megkérdőjelezi a jakut til 'Zunge. Wort. Sprache, Name' szóból való származását. Hogy azonban a jakut ember a til és tilbás között összefüggést érez, az kétségtelen, s BöHTLiNGKnek és PEKARSKiJnak annyiban van igaza, hogy a tilbás nem a íií-ból való jakut képzés. A tilbás a jakutban minden valószínűség szerint jövevényszó. Perzsa nem lehet. A perzsa nyelv hatása már az altajvidéki törökségnél meglehetősen meggyengül, a jakutokhoz meg éppen nehezen jut el perzsa szó, mint pl. az ámbár 'Niederlage', 3 Vö. GRÖNBECH, Kom. Wb. 9. 1. 372
