Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)

A magyar nyelv régi török jövevényszavai

359 kal egyezteti az úr szót, melyek him állatot, felnőtt embert, hőst jelentenek. A magyar úr-nál megemlíti a 'férj' jelentéíst. COLLTNDER szótárának illető helye (121. 1.) így hangzik: „fi uros, gsg uroon or urhoon male (of animals); adult man; brave man, hero | lp várta, Lule, E orta, Ter vyörea male animal, a male; İp vdrek, Lule, E oreİc, Ter vyöreg two-year-old male reindeer | hu tír ~ ura- lord; husband." Ezzel szemben az adatok világosan mutatják, hogy a magyar tór-nak nem 'hím', hanem 'nagyúr, heroeg' a régi jelentése. Török eredetű lesz ez a méltóságnév — éppúgy, mint a magyar régiség több más közismert méltóságneve. Végezetül köszönetet mondok LAKÓ GYÖRQYnek és SZÉPE GYÖRGYnek, akik dolgozatomat elolvasták, és több dologra figyelmeztettek. Megnéztem az Akadémia Nyelvtudományi Intézetében a magyar nyelv finnugor elemei készülő szótárának ide tartozó anyagát is. Ezért a segítségért is hálás köszönetet mondok. Megjegyzem, hogy tisztán tudománytörténeti értékű adatokat nem használtam fel. 370