Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)
A magyar nyelv régi török jövevényszavai
359 felfogásunk mindig megegyezett. Elvi síkon is egyeztünk. Megirtunk például dolgokat, amelyek várják, hogy a további kutatások megerősítsék vagy megoáfolják őket. Bízvást mondhatom, hogy sok minden megmaradt, megerősödött ennek a majdnem félszáz éves munkának az eredetileg többé-kevésbé kétes eredményeiből. Legyen szabad most, mikor P AIS DKZSÖ hetvenedik születésnapjára minden jót kívánok, egy új kétes elméletet kifejtem. Az tir szó eredetéről fogok beszélni. Erre vonatkozólag több vélemény látott napvilágot. Leginkább elterjedt az a nézet, hogy a szó finnugor eredetű. Ezt vallotta BUDINZ, ki a MUSz.-ban (1881.) — nem bizonyos előzmények nélkül — az ár szót a következő szavakkal egyezteti: finn uroho- 'vir aduitus, vir strenuus, heros', urokse- 'mas, masoulus', orvba- 'verres (eber)', orihi 'equus admissarius', észt ori 'hengst', mord. uris 'versohnittener eber', mordE. rtutj 'eber', sürj. verte 'mann, gatte, mannsperson', oeztB. Urt, Or 'herr, edelmann; könig (der spielkarten); freiwerber', örfi 'onkel'. BUDBNZ magyarázatát ismétli SZILASI (Nyr. XDI, 296) és BALASSA (NyK. XXIV, 284). MUNKÁCSI (Ethn. V, 136) bővítette a BuoKNZ-féle magyarázatot. Azt mondja, hogy az osztj. Or(t)-hoz hozzátartozik a vog. (Uer, ötér 'úr, fejedelem, istenhős', s a sző indoiráni eredetű: zend abura 'Herr, Herrsoher (von Göttern u. von Fürsten)', gzkr. asura 'BEinamé von Göttern' (vö. vog. sötér 'ezer' ~ szkr. sahasra; s vogul ptér a zend aAura-nak régibb alakját tükrözi, míg a magyar és osztják alakok az újabbat). Ide tartozik azután még — mondja tovább MUNKÁCSI — a zürj. verte 'mann' (hangátvetéesel), s ettől nem választható el a finn uroho-, urokse-, de nem tartozik ide a mordvin uris és ruzej. Lényegesen más képet ad azután MUNKÁCSI az ÁKE.-ben, ahol kifejti, hogy a magyar ár az aveeztai abura- 'úr', óperzsa aura- mása, míg a mordvin azir 'úr', zűrjén ozír 'gazdag', vogul Qtér 'úr, fejedelem, hős' az abura-, aura- szanszkrit megfelelőjéből, az asura- 'démon' szóból származik, végül az osztják Urt, ür 'úr, nemes' és a finn uroho- 'férfi, hős, férj' ugyanennek a szanszkrit szónak a megfelelője — hangátvetéssel. Az úr-nak erről a BUDBNZ—MUNKÁCSI-féle magyarázatáról BÁRCZI a SzófSz.-ban ezt mondja: az úr „. .. fgr. és iráni egyeztetése nem fogadható el, ugor egyeztetése — vö. osztj. Or, Urt 'nemes, úr, király' — szintén nem meggyőző" A magyarázat azonban ma is felbukkan, megtaláljuk MOÓB ELKMÉRnél (Nyr. LXXI, 41). MOÓB ELKMÍB szerint „az úr a következő rokonnyelvi szavakkal tartozik együvé: mord. azoro 'úr' ~ zürj.-votj. ozjr 'gazdag' ~ vog. átér, ötér 'úr'. E szócsalád ősiráni * osur o szóalakból származott (vö. av. abura 'úr' ~ óind asura 'Beiname von Göttern' . ..)". (Vö. NyK. LIII, 85.) E magyarázatnál az első pillantásra megkap bennünket a magyar ÁR-nak az osztják Urt, Ur 'úr, nemes' szóval való egyeztetése. (Ez MOÓB ELBKÉanél nem szerepel.) Ha azonban közelebbről megnézzük a dolgot, súlyos kétség merül fel. Az osztják Urt eredeti jelentése — mint ezt PAASONBN (JSFOU. XXVI, 4: 21) bizonyítja — nem 'hős, úr', hanem 'a halott lelke, árnyéka'. Ez utóbbi jelentésből fejlődött a 'hős' jelentés (az osztják tim%, Ufr]k szó esetében is ugyanez a jelentésfejlődés mutatkozik). Az osztják Urt eszerint nem a magyar úr-ral, hanem a cseremisz ört 'lélek', votják urt 'kísértet' szóval tartozik össze. 365
