Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)
A magyar nyelv régi török jövevényszavai
15 GOMBOCZ azonban nem foglalkozott tovább a kérdéssel, bár a most idézett helyen azt írja, hogy régi török jövevényszavainknak az említett szempontból való átvizsgálása gazdag eredményeket ígér. 2. Az óstörök zárt e kérdését többször tárgyalták már a tudományos irodalomban. Idézem a következő helyeket: FOY: KSz. I, 180 kk., MittSemOrSprW. III, 180—215; VILH. GRÖNBECH: KSZ. IV, 237—8; THOMSEN: JSFOU. XXX 4; GOMBOCZ: MNy. X, 339—41; NÉMETH: NyK. XLIII, 298 kk.; POPPE: KCSA. II, 67; NÉMETH: NNy. III. 179—80; K. GRÖNBECH, Der türkische Sprachbau 15; KOWALSKI, Osm.türk. Dialekte §. 7. (Enzlsl.); B ANGUOĞLU , Süheyl-ü Nevbahar 37 kk.; BENZING: OrientLitZeit. 1940: 117; vö. még BUDENZ: NyK. IV, 317—18. Tagadólag: RADLOFF, Zur Geschichte des türkischen Vokalsystems: BullAcPbg. 1901. é6 Alttürklnschr. 3-te Lief. 180 kk., Neue Folge 5 kk. Kiemelendők THOMSENnek a fejtegetései az orchoni feliratokról írott munkája 15. lapján, ahol megállapítja, hogy a türk nyelvben megvolt a zárt e. Fontosak FOY eredményei az azerbajdzsáni nyelvjárás kétféle E J-hangjáról (MSOSprW. VI, 133—4, 172—3), továbbá POPPE bizonyítása (Islamica I, 410 kk.), mely azt mutatja ki, hogy a esuvas és az azerbajdzsáni sok közös példában eredeti nyílt, illetőleg zárt E-t mutatnak Különös világosság derül azonban a kérdésre bizonyos újabban kiadott forrásokból, amelyeket ebben a tekintetben eddig még nem igen használtak fel. Ide tartoznak az ujgur kiadványok, Kâsğarî műve, az 'Aibet ül Haqá'iq, 2 HOUTSMA glosszáriuma, 3 Abo Hajjânnak Kitüb al-idrsk li-lisân al-atrák című műve, 4 Ibn Mühennü munkája 3 és ZAJAczKowsKinak újabban kiadott kipc6&k szójegyzéke, melyet a cím első szavával „Manuel" néven idézek. 6 A nyílt és zárt E képviseletét a török nyelvjárásokban nagyjában a következő táblázat mutatja: 7 1 Az E betűvel az < hangot jelölöm általában, értve vele a nyílt ée zárt e-t egyszerre. * A XIII. század kezdetéről, káegári nyelven; kiadta NEDÜB 'AKIM, vö. KOWALSKI: KCSA. I, 422 kk., D ENY : Revue du Monde Mus. LX, 189— 234; az utóbbi értekezést, sajnos, nem tudtam megszerezni. ' A XIII. század közepéről; ezt GOMBOCZ honfoglalás előtti török jövevényszavainkról frott munkáiban nem használta. 4 A XIV. század elejéről. Üjabban 1931-ben kiadta CAFEROÖLU Konstantinápolyban. 5 A XIV. századból, keletturkesztáni nyelv. Török szavainak jegyzékét megírta A PTULLAH B ATTAL . İstanbul, 1934. Vö. még MALOV: ZapKollVost. III, 2: 221 kk. 6 XIV. század közepe. 7 A kérdés szempontjából fontos az azerbajdzsáni és a turkomán. Sajnos, ezekre vonatkozólag kevés az anyagom. 336
