Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)

A magyar nyelv régi török jövevényszavai

adatok : kalmük kü .'Wunsch' (irod. köti), küs^j 'wünschen, wollen' (iroil. küse-), küsl 'Wunsch, Trachten, Begierde' (irod. küsel RAMST.). A 'kívánni' jelentésből természetesen fejlődik az 'üdvözölni' jelentés. Így pl. az oszmán-török temenni 'óhaj, kívánság' és temenna 'az üdvözlés egy formája' az arab temenna 'óhajtani, akarni' jelentésű igére megy vissza. A köszön finnugor alapon való magyarázat-kísérletének irodalmát 1. BARCZI GÉZA Szófejtő Szótárában. Kuvasz. Kuvasz szavunkat MUNKÁCSI kaukázusinak magyarázta (avar guaii stb. 'Hündin'), de ez a magyarázat elfogadhatatlan. Nekem mindig az volt a benyomásom, hogy ez a szó valami magyar származék, de most találtam egy török szót, mely feltűnően hasonlít hozzá, s nem taitom lehetetlennek, hogy ennek az átvétele. Ez a török szó: ABÜ H

AJJÂN qubas ; arab értelmezése: 'el-kelb el-k»báél', a kiadó szerint 'egy kutyafajta'. Ugyanilyenformán van meg a szó egy másik XIV. századi forrásban, ZAJACZKOWSKI Manuel-jében: qubas 'el-kelb el-d»bááí' (itt tehát a k»bő£i helyén d»b&$i van; az arab k betű bizonyos esetekben összetéveszthető a d-vel); a kiadó így magyarázza: 'kutyafajta; juhászkutyát?)'. Nem tartozik ide, de mivel itt tulajdonképpen nem világos kérdésekről van szó, megemlíteni, hogy a karacsájban (PRÖHLB) van egy hasonló hangalakú szó: q'ubas 'dickes Leder*. Mint kéve (~ török kübá<Cköbei) szavunk igazolja, török magyar -v- megfelelés nem lehetetlen, s a régi magyar kuasz, koasz alakok sem állanak útjában az egyeztetésnek. Irodalom: SZARVAS: Nyr. VI, 610; MUNKÁCSI: Ethn. V, 73; Nyr. XXIX, 155; SIMONYI: Nyr. XXXI, 33—4; Nyr. XLIV, 139 (Szerk.); MUNKÁCSI : ÁKE. Vö. még BÁRCZI Szófejtő Szótárában a kamasz címszót. Oroszl&n. Hogy az oroszlán török jövevényszó, az bizonyításra nem szorul. Nem is erről akarok írni. hanem török megfelelője, az arslan etimológiájáról. 1863-ban, a NyK. II. kötetében (99. 1.) HUNFALVY cáfolja FÁBIÁN ISTVÁN véleményét, mely szerint az oroszlán az oroz igével és «a héber laba, labah» szóval függ össze, mely utóbbi az ordítás hangját utánozza. Az oroz igére gondol és orozlán-nak írja a szót CzF. is 1867-ben, bár az ordít igével való összefüggést sem tartja kizártnak. Pedig a török arslan288 "327