Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)
A magyar nyelv régi török jövevényszavai
1 5 Ezeknek a számát most gyarapítani akarom eggyel, mégpedig egy olyan szóval, amely már egyenesen a keresztyén vallás szavai közé tartozik. Azt akarom bebizonyítani, hogy gyón szavunk bolgár-török eredetű. Lássuk először a szóra vonatkozó régi és újabb adatokat. Legrégibb adataink a XV. századból valók, s ez időtől fogva nagyon sok adatunk van a szóra. Jókai-kódex : gyouon, gywuon (olv. gyovon. gyuvon). Müncheni-kódex : gun (olv. gyún). Későbbi alakok : gyovon, gyovón, gyohón, gyóhón, gyón (már a kódexekben), gyun, gyún, gyomon. (Nyelvtört. Szótár, Oklevél-Szótár). A nép nyelvében szintén bőven találjuk az alakváltozatokat : gyivón, gyohon, gyon, gyovon, gyovón, gyovonnyi, gyuhon, gyún, gyón (Tájszótár). Megemlítem még, hogy az igének ikes alakja is van (gyónik). Ami a jelentést illeti, ez régebben és újabban egyformán a közismert egyházi cselekményre vonatkozik, lényegtelen jelentésváltozatokat nem tekintve (pl. ,vall, megvall', gyóntat .faggat 4); református vidéken «úrvacsorát vesz» értelemben is használatos a szó. Kétségtelen ezekből az adatokból, hogy eredetileg kétszótagú igével van dolgunk, egy gyovon, gyohon alakkal, melynek a magyarban a «gyón» jelentésen kívül semmiféle más eredeti értelme nem mutatkozik. Porphyrogennetosnál — 950 körül — szerepel, mégpedig Kürtü alakban, s tt-t mutatnak a tőszó tagban a legrégibb magyar feljegyzések is. A régi ö-nek bizonyos szavakban iti-vel való Írása csak később, a XIII. században jelentkezik. Ami gyarló szavunkat illeti, ezzel két helyen foglalkoztam. (Szily-Emlék, 114. 1. és Körösi Csorna-Archívum I, 75. vö. Gombocz : M. Ny. XVI, 113.) Az ott közölt fejtegetésekhez megjegyzem, hogy a kyzyl-török jazV- szóval való egyeztetésnek jelentésbeli, a 'jazt Ve alak feltevésének meg hangtani nehézségei vannak (mint erre Ligeti Lajos figyelmeztet, csak egy 'jazi'clir alak tehető fel). így mégis nehézségekbe ütközik, hogy gyarló szavunkat a török jaz- ,hibázni, bűnt követni el' ige valamely származékával egyeztessük, bár a Virginia-kódex adata : «Menere valaki giarlob, anneual kiseb istenek elwte* (1. Nyelvtört. Szótár) azt látszik bizonyítani, hogy a gyarló eredeti jelentése .bűnös, bűnre hajló'. Visszatérjünk tehát a régi,. Vámbéry-féle magyarázathoz (< török jar,xp .szegény, nyomorult')?* Vö. Paasonen: Ny. K. XLII. 47. és Gombocz, i. h. 310
