Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)

A magyar nyelv régi török jövevényszavai

A MAGYAR KERESZTYÉNSÉG KEZDETE. Ismeretes az a rendkívüli hatás, melyet a bolgár-törökség a magyarság műveltségére gyakorolt. E műveltségi hatásról történeti feljegyzéseink nincsenek, helyét és korát is csak többé-kevésbbé valószínű feltevések alapján tudjuk meghatározni, de a történeti feljegyzések hiánya ellenére is világosan tanúskodnak róla bolgár-török jövevényszavaink. Nem akarom most felsorolni azt a sok török eredetű szót, amely föld- és kertművelésünknek, állattenyésztésünknek s általában ősi műveltségünknek fontos fogalmaira vonatkozik ; e szavak felsorolása ma már minden terjedelmesebb történeti munkában megtalálható. Nem kivétel nélkül a bolgárból valók ezek a török eredetű műveltségszók, de azt bízvást lehet mondani, hogy túlnyomó részük bolgár eredetű.

1 A bolgár-törökökkel való érintkezésünk következtéién nemcsak anyagi műveltségünk gyarapodott, szellemi tekintetben is nagy hatással volt ránk ez a török nép, mint különösen az tr, betű, szám szavaink bizonyítják. Sokat mond ilyen szavak török eredete is, mint gyász, törvény, örök. De még tovább mehetünk : fontos erkölcsi fogalmak nevét szintén a bolgár-törököktől vettük. Idetartozó szavaink az érdem, mely eredetileg «erény»-t jelent, azután a bűn, a bocsánxk és a gyarló. E jelentéstani csoport szavai közül többel már régebben foglalkoztam* s már akkor hangsúlyoztam e szavak művelődéstörténeti fontosságát. Most még tovább akarok menni és azt akarom bizo1 E kérdéssel legutóbb Ligeti Lajos foglalkozott akadémiai székfoglalójában, 1937. nov. 29-én ; 6 lényegesen eltér Gombocz Zoltán felfogásától, melyet Török jövevényszavaink középső rétege c. cikkemben (Magyar Nyelv, 1921) én is módosítani igyekeztem. • Kőröst Csorna-Archívum, I (1921), 71 skk. 303