Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)

A törökök és a magyarság kialakulása

lift Új magyarázatot szeretnék tehát itt adni, hátha jobb lesz a régieknél. Magyarázatom kiinduláspontja Anonymus V. fejezetének első mondata, mely a következőképen hangzik: „Gens itaque Hungarornm fortissima et belloriim laboribus potentissima, ut superius diximus, de gente seithica, que per ydioma suum proprium Dentumoger dicitur, duxit originem". E mondatot Szabó Károly így fordítja: , A magyarok nagy vitéz és a hadi küzdelmekben nagyhatalmas nemzete tehát, mint fentebb mondottuk, eredetét a scytha nemzetből vette, mellyet tulajdon maga nyelvén Dentmagyernek neveznek". A Dentumoger tehát nem magyarul van. hanem szkitha nyelven. Hogy Anonymus itt a „szkitha" szót „magyar" értelemben használná, azt nein igen gondolom valószínűnek. Mi lehet ez a nyelv? Nem lehet más. mint valami olyan keleteurópsi nyelv, melyet Anonymus nem ismer, legvalószínűbben valamelyik török nyelvjárás, kabar, kán vagy besenyő.' Hogy ezek a népek lehettek egy ilyen névnek forrásai, azt a történeti kapcsolatok ismerete alapján nem lehet kétségbevonni. Valószínűleg török hát ez a Dentumoger; de mi a magyarázata? A csagatájban (Seiy Suleiman, ed. Kúnos, 186. 1.) van egy szó: ten ,geráuschvoll ítiessendes Wasser". Redhouse nagy oszmántörök szótárában már többet találunk: „ten .nagy folyó'; ,a Don folyó"." Ha már most azt akarja a török mondani, hogy „doni", akkor ezt így mondja: ienlü vagy (a nyelvjárások egy részében) 7 Erre nagyon jól vonatkozhatik Anonymus vulgar iter szava a következő mondatban (I. fejezet): „Homines vero, qui habitant earn [sc. terrain Scithicam] vulgariter Dentumoger dicuntur usque in hodiernum diem..." ' E szó a mai os'.mánliban már nincs meg. Nincs meg Diran Kélékian szótárában, sem a Sámí-féle Qámíis el ajlám-ban. Zenker tun, Barbier de Mey nard tűn alakban közli a szót. Zenker, aki ilyen kérdéseknél minden kritika nélkül dolgozik, nem jöhet tekintetbe. Barbar de Meynard Ahmed Veflqre hivatkozik, Ahmed Veflq-adata azonban (303. lap) len nek olvasandó. Kétségtelen, hogy a török ten alak nem szótári tévedés. Biztosítja AbillgházT, kinek Sedire-i türkl c. müve (kazáni kiadás, 1825) 13. lapján kétszer is előfordul e név j^J tin alakban és pedig az Jjbl İdil és Jajy<i folyóncvekkel együtt. A tin alak len re mutat, mint az Idil Edil-re. ' A -lii alak nem támadható meg. Megvan már a Cod ex Cumauicusban s az ó-oszinánliban (eredeti vocalismusa, mint a Ferah name feldolgozásinál tapasztaltam, u, ii). Egyáltalában kérdés, vájjon a képzőnek -k, g végil alakjai 14