Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)

A törökök és a magyarság kialakulása

lift egyáltalában nincs tisztázva. A török és a mongol közt valóban roppant sok az egyezés, de ezeknek az egyezéseknek a nyelvtörténeti jelentőségét még eddig nem vizsgálták. A magyarban pl. tíz (vö. ziirj. das és ó-ind. dáía), szekrény (vö. ófn. serîni): indogermán elemek, és ha a pontos történetüket nem tudom, tökéletesen félrevezethetnek, így vagyunk a török-mongol egyezésekkel is. A főkérdés ez: ősrokouságon alapulnak-e a török-mongol egyezések, vagy pedig későbbi kölcsönvételen. Annyi mindenki előtt kétségtelennek látszik, hogy az egyezések jó részére csak az utóbbit lehet mondani. Hogy azután a többi egyezések bizonyos része csakugyan ősrokonságra mennek-e vissza, azt eldönteni a jövő föladata. Érdekes'szerepe van itt a csuvasnak. Fönt említettem, bogy az őstörök *-z- helyén a csuvasban -r-, -*s- helyén -I-, V helyén néha á- van. A magyar ökör szónak például a csuvasban vSosr alak felel meg, az oszmánliban s egyéb y-török dialektusokban öküz, ögüz, a jakutban oyus. A magyar sár, sárga szónak a csuvasban surf felel meg, a y-törökben sarö, a jakutban, a hol a szókezdő *s- helyén magánhangzóé szókezdet van, arayas. A mongol alakokban ugyanezeket a jelenségeket látjuk; az ökör megfelelője a mongolban ükíir, a sár é sara, sira. Ezeket a csuvas-mongol részleges egyezéseket semmiképen sem lehet úgy magyarázni, hogy a csuvasok és mongolok a többi törökség elválása után még egy ideig együtt éltek és közösen fejlesztették ki ezeket az újításokat, mert hiszen a csuvas és jakut szoros összetartozása nyilvánvaló, már pedig a jakut nyomát is alig mutatja ezeknek a jelenségeknek. A dolgot nem lehet másképen magyarázni, mint hogy ezek az elemek kölcsönzés útján kerültek a csuvas őséből a mongolba. Ezt a problémát azonban nagyon sok körülmény teszi bonyolulttá. 7