Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)
A törökök és a magyarság kialakulása
159 egyezések tehát nem oly természetűek, hogy a székely kérdéw kutatásában szilárd alapul szolgálhatnának. Baj van Tbııry bizonyításának második főmozzanatávnl is. Nem lehet bizonyítani, hogy a honfoglalás korában avarok laktak volna épen a szóbanforgó területeken. Thúry egyenesen azt gondolja, 1 hogy a honfoglalás korában Magyarországon élő avarok száma elérte a honfoglaló magyarokét, sőt esetleg meg is haladta azt. Hogy Pannóniában a IX. században laktak avarok, abban senki sem kételkedik, mert ezeket az avarokat megbízható történeti források (Einhard s mások) emlegetik. Hogy azonban avarok laktak volna a honfoglalás idejében minden olyan helyen a Dunán túl, továbbá Pozsony és Nyitra megyében, ahol székelyes helynevek vannak, azt bizonyítani nem lehet, sőt ez egészen valószínűtlen ; a Thúry által felhozott forrásokban pontosabb helymeghatározásról csak egyetlen egy esetben van szó, Einhardnál, aki azt mondja, hogy 805-ben az avar fejedelem, a keresztyén Theodor, Sabaria és Carnuntum között, tehát Vas, Sopron és Moson megyében kér lakóhelyet Nagy Károlytól a szlávoktól szorongatott avarok számára. Ezenkívül még csak a „Conversio Baguariorum et Carantanorum" említ avar területet a Rába és a Balaton között. (Magyar Honfoglalás Kútfői = M. H. K. 307. 1.) Hogy másutt is laktak volna még avar töredékek a Dunán túl és a Felvidéken, azt fel lehet tenni, de erről semmi tudományosan elfogadható dolgot mondani nem lehet. Hogy különben ezek a pannóniai avarok nem lehettek nagy számmal, az következik abból, hogy még a szlávok is kiszorították őket. Azt is figyelembe kell venni, hogy ezek az avarok már kezdtek keresztyénné válni, ami mindenesetre megindította a környező népekkel való összeolvadás folyamatát. Ha a honfoglaló magyarok jelentős avar néptöredékeket találtak volna a Dunán túl, ezekről a honfoglalás kútfői feltétlenül szólanának, helynevekben vagy a magyar régiség emlékeiben nyomuk volna. Nem lehet tehát bizonyítani, hogy a Dunán túl és a Felvidéken avarok laktak volna azokon a helyeken, ahol ,,székelyes helynevek" vannak ; a honfoglalás idejében voltak még avarok a Dunán túl, de kis számmal, valószínűleg már nagyobbrészt összeolvadva a környező szlávokkal. Az avarság másik területe Thúry szerint a Tisza, Szamos, Maros és Erdély között volt. Ezt főleg két adattal bizo1 Erd. M. XV., 247. 1. 109
