Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
A magyar népnév legrégibb előfordulásai a forrásokban: Pais Dezső Emlékkönyv (1956), 268-75
268 A magyar népnév legrégibb előfordulásai a forrásokban I. A mai magyar őstörténeti irodalomban szereplő feltevésszerű magyarázatok közül a legrégibb Movâyegıç hun király nevéhez és történetéhez fűződik. Muageris 527 — 528 táján lett a kimmeriai Bosphoros közelében, tehát a Keresi-félsziget környékén lakó hunok ura, miután a régi vallás lázadó papjai és hivei együtt megölték testvérét, Gordast, aki előzőleg Bizáncban megkeresztelkedett. A történet szerint a hunok Bosphoros védőit is leölték, de amikor megtudták, hogy a bizánciak szárazföldön és tengeren seregeket küldenek ellenük, elmenekültek (vö. MORAVCSIK GYULA: Szent István-Emlék. I, 191—4). A Muageris név némüeg emlékeztet a magyar népnév régi és új alakjaira, s így már régen felmerült az a gondolat, hogy Muageris nevében a magyarok neve rejtőzik. Ez a feltevés mindjárt az első alkalommal, 1693-ban a ma ismert formában jelentkezett. OTROKOCSI FÓRIS FERENC (Origines Hungaricae I. Franequerae, 1693. 358) a következőképpen fogalmazta meg : „Sic iö Movayégrjq Muageres, apud Theophanem Chronographum (cui in accusal, est Movayégrjy) et Moager apud Cedrenum, ducis cujusdam Hunnorum nomen, circa an. D. 521 juxta Bosphorum Cimmerium, inter Pontum et Maeotidem, non aliud fuisse putandum est quam id quod hodie dicimus Magyart. Est enim in hunc usque diem frequens, quosdam ex Hungaris, hoc nomine Magyar cognominari." Muageris király történetére DESERICZKY INCE (De initiis ac majoribus Hungarorum II Budae, 1753. 158) is visszatért. DESERICZKY azonban, aki a magyar-ral azonosnak vélt nevek egész sorát tudta kimutatni a klasszikus forrásokból (i. m. I, 208: ,,Hunni Euthalitae, Margaritae, quoque et Margari. Mogerique et Magares aut Maegari ac verius Magari sive Magyari"), nem tulajdonított különös jelentőséget ennek az adatnak: „Arbitrantur nonnulli Magaros nostros sero admodum vocitari coepisse a Magore, sive Moagore, qui Justiniano I. ad clavum sedente Hunnorum in Chasaria apud Bosphorum princeps fuerit; et quia Christi religionem amplexus, a fratre Gorda enectus sit, de quo Cedrenus. Sed enim Magarorum et Hunnorum nomen longissimo intervallo vetustius isthoc Moagore fuisse, pluries quam semel sub conspectum dedimus ex Plinio, Ammiano Marcellino, Procopio, Simocatta, Dionysio Periegeta, Eustathio, aliisque" (a történet összefoglalása pontatlan: Kedrenosnál ed. Bonn I, 644 1 3—645 g sem Gordas öli meg Muagerist, hanem megfordítva). DESERICZKY tehát Moagor ~ Magor-ra változtatja a Muageris-t, s noha már műve megírásakor (1746 előtt), tehát SCHWANDTNER editio princepse előtt kéziratban használta Anonymus gestáját, nem keres kapcsolatot Muageris neve és Anonymus moger-je között. Ez sem váratott azonban sokáig magára. KATONA ISTVÁN (Hist. erit. primorum Hungáriáé ducum. Pestini, 1788. 95) éppen ezt az egyezést találta fontosnak: „Facile nempe Moger a Moager, quern cum Hunnis, Bosphoro vicinis, metu Romanorum, arrepta fuga, disparuisse vidimus, appelationem suain trahere potuit, quae tandem emollita pronunciatione, in Magyar desiit.'LKATONÁt (i.m. 90—7) már Muageris történetének földrajzi körülményei is erősen foglalkoztatták. A Kercsi-félsziget 56
