Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

Géza nevünk eredete: Magyar Nyelv LII (1956), 325—33

.131 következtében) vagy pedig még eredeti kétszótagú formájában vette-e fel, határozott választ nem adhatunk. De a későbbi fejlemények — úgy gondolom — egy eredeti *Gyéfilcsa-h6\ is kifogástalanul magyarázhatók. Ha ugyanis figyelembe vesszük BENKŐnek (MNy. LII, 25—6) az ősmagyar /? kivetésére vonatkozó fejtegetéseit, nyilvánvaló lesz, hogy a kivetése után egy *Gyéfiücsaból is *Gyéücsa-nak kellett fejlődnie. A /1 kivetését a rákövetkező labialis hang, az ü itt is elősegíthette. Arra a kérdésre, hogy vajon a XII. századi *Gyéfcsa alakot is — a fentebb említett *Gyéücsa > *Gyé\csa fejlődés feltevése helyett — nem volna-e megfelelőbb ismét BENKŐ tételét alkalmazva egy régi *Gyé(iicsa-ból a fi kivetésével magyarázni, a magam részéről nem tudnék határozott feleletet adni. Tekintettel arra, hogy a *Gy'é\csa alak feltűnése vagy száz évvel megelőzi az alkalmi és nem minden esetben világos éü > éj fejlődés (illetőleg megfelelés) XIII—XIV. századi példáit (vö. BÁRCZI, Hangtört. 71), egy ilyen magyarázat talán nem volna lehetetlen. Ami a későbbi fejleményeket illeti, a *Gyé{csa névalak éj-jének monoftongizálódása (*Gyécsa) talán az idézett külföldi adatokból igazolható. Figyelembe kell vennünk azonban azt a lehetőséget is, hogy az e ezekben a formákban a magyar é'j-t helyettesíti. A szóvégi a illeszkedését a *Gyéfcsa személynév hazai példái még nem mutatják, s a külföldiek közül is csak egy-kettő végződik nominativusi e re. Mind a monoftongizálódás, mind pedig a szóvégi a illeszkedése végbement ezzel szemben a Décse (és Décs) földrajzi névben. Az elmondottak értelmében a XVIII. századi rossz latin olvasaton nyugvó Géza, Gyeiza nevünk helyett talán a földrajzi névi Décse alak volna a legindokoltabb („helyes") forma. Ha az ómagyar kori *Gyé\csa személynév tovább élt volna a középkorban, bizonyára más alakot vett volna fel a későbbiek során, akkor is, ha a gy > d változás nem történt volna meg benne. Egy *Gyécse (KARÁCSONYI: Turul XII, 22) alak azonban csak feltevés a Décsé-ve 1 szemben. » Ha a fentiekben tárgyalt — több szakterületet is érintő, rendkívül szétágazó — kérdésekben nem is nyújthattam végleges megoldásokat, remélem, hogy Géza nevünk magyarázatát egyes vonatkozásaiban a fentiek is előbbre fogják vinni. 72