Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

Géza nevünk eredete: Magyar Nyelv LII (1956), 325—33

.131 cs hangot is helyettesíthette (vö.: MOÓR ELEMÉR, Westungarn im Mittelalter 198—9; KNIEZSA i. m. 69). — A *Gyéücsa alaknak bajor nyelvterületen feljegyzett latin formái a Salzburgi Necrologiumok Geutsé, valamint az Admonti Necrologium hibásan másolt Kauise yáltozatai (így GOMBOS is 1667 — 8; mindkét adat II. Géza halála napjának feljegyzésében; a necrologiumok forrásaiban ezek valószínűleg genitivusi [*Geutsae regis] formák voltak). 2. A XII. századi csehországi latin feljegyzésű "Deuca (GOMBOS 2292 — 3, Deucam acc., Deuce gen.: II. Géza) alak is világosan a "Gyéücsa nevet tükrözi. Ugyanezt a változatot (Deuca nom.) tartalmazzák a cseh necrologiumok is (vö.: K. SCHÜNEMANN, Die Deutschen in Ungarn 35, 4. jegyz.; GOMBOS 1672). A magyar pi/e-nek a jellegzetes (vö. KNIEZSA i. m. 61—2) de- (a: d'e) átírása cseh jelölési sajátság, és a magyar ca-nek a c-vel való jelölése is pontosan megfelel a XII. századi cseh helyesírási szokásoknak (vö. KNIEZSA i. m. 68-9). Ehhez a *Deuca változathoz tartozik Píbislaw XIV. századi krónikájának hibásan másolt Deuthe (gen.) névalakja is (GOMBOS 1994). — A cseh feljegyzésű Deuca alakra emlékeztet az 1075-ben élt deuczha száznagy neve a garamszentbenedeki apátság többször másolt (vö. KNIEZSA i. m. 14) alapítólevelében (1075/1124/1217; vö. PAIS

: MNy. LI. 529-30). SZABÓ DÉNES MNyTK. 85. sz. 23—4) ezt a deuczhá-t tartja Decs helység (Békés megye; 1403: Deche, 1138/1329: Geijca, Geyfce, Geíche. tehát — amint alább látni fogjuk — a Géza név egyes régi változataival azonos alakok) névadójának. A deuczha eu-ja, ha ez a név valóban a "Gyéücsa átírása, megfelel a Gyéücsa XI. és XII. századi feljegyzésű változataiban található eu jelölésnek. A de betűkapcsolat azonban, mint a gye jele, magyar forrásainkban szokatlan? egy szókezdő gye > de hangváltozást pedig, tekintettel arra, hogy a név még 1138/1329-ben is gy-re mutató átírásokban maradt fenn, 1075-re aligha vehetünk fel. Elképzelhető ezzel szemben, hogy a deuczha név az eredetiben G-vel kezdődött (vö.: 1141/1146: geuc-czha: PAIS

: MNy. XXX, 109; MIKOS: MNy. XXXI, 249; KNIEZSA i. m. 24; az olvasat FEJÉRPATAKY kétértelmű megjegyzése miatt nem teljesen világos). Egy cseh *Deu-, illetőleg a kettőshangzó kiküszöbölésével * Dev kezdetű forma átvételén alapszik az a Deuvix változat is, amely Géza fejedeleni és Szent István kortársának, merseburgi Thietmarnak a német földön latinul írt krónikájában maradt fenn. Ezt a névalakot régebben Thietmar korábbi kiadásából (MGH. SS. VI, 682

G) Deuuix formában szokták idézni, bár néhány még régibb kiadó és fordító a Dewix, KUNZK iskolai kiadása pedig a Deviux olvasatot fogadta el. Az utóbbi R. HoLTZMANNnak a legújabb kiadásban (MGH. SS. Nov. Ser. IX, 497, 8. jegyz.) tett megjegyzése szerint határozottan hibás A cseh Deuca változatra való tekintettel a leghelyesebb szerinte a Deuvix Írásmód. Ez az érvelés nem teljesen meggyőző: Thietmar névalakja nem egy cseh "Deuca eredetire, hanem olyan cseh változatra mutat, amelyben egy szóközépi vi szótag is volt. Ennek a w-jét pedig általános helyesírási szokásnak megfelelőleg (vö.: BÁRCZI, TihAl. 128; KNIEZSA i. m. 69, 71) jelölhette mind a két u vagy akár az uv betűkapcsolat is. A * Deuuix és * Deuvix formák tehát egyformán jogosultak, s mindkettőben egy cseh eredeti "Deviátvételét láthatjuk, amelyet Thietmar — valószínűleg egy ca szóvég helyén — latinosító szóvégi x-szel látott el. — A "Devix alak cseh eredetét nemcsak a szókezdő de betűkapcsolat és az bizonyítja, hogy Merseburgba, Csehország túlsó határának közelébe elsősorban cseh közvetítéssel juthatott el Géza 65