Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
A IX. századi magyar történelem főbb kérdései: Magyar Nyelv XLI (1945), 33-55
277 nem használt kéziratok alapján olyan adatokat közöl a régi arab krónikákból, amelyek a MARQUART-féle Streifzüge készülte idején még nem voltak ismeretesek. A IX. század második felében egy új arab forráscsoport jelentkezik: a földrajzírók munkái. Az arab tudományos földrajz a IX. század elsó felében fejlődik ki, Ptolemaios nyomán. Körülbelül 845-re tehető Huwürizmi müvének ezereztetése. Ez idő tájt keletkezett Ibn Hurradüdbih klasszikus müvének első kiadása is. A IX. század végén és a X. század el6Ő felében írnak Ibn Rust a, Jaihaní és Istahri: azok az írók, akikhez képest a későbbi századok arab és perzsa földrajzi szerzői legnagyobbrészt csak másodrendű kompilátorok. Az arab földrajzi irodalom virágkora 850-től Konstantinos császárig terjed. Ezen az egy századnyi időn belül azonban állandó visszafejlődés állapítható meg. Huwürizmi még iparkodott megérteni Ptolemaios rendszerének tudományos hátterét, I s t a b rínál.azonban a klímákból már C6ak önkényesen beosztott térképdarabok lesznek. A tudományos földrajzi érdeklődés helyét az araboknál is gyakorlati szempontok foglalták el. A világ különböző részeiből Mekkába vezető zarándokutak, a legfontosabb hadi és kereskedelmi utak jegyzékei és először bizonyára csak egyszerűbb kis kézikönyvek vetették meg az alapját annak az arab földrajzi műfajnak, melyet ők a „kitüb al ma-ülik wal-mamülik : az utak és az országok könyve" névvel illettek. Ezek a művek tudományos földrajzi háttér nélkül tartalmazzák az egyes országokra vonatkozó legfontosabb ismereteket, utakat, távolságokat, az ország lakóinak, politikai és vallási viszonyainak leírását. Érdeklődésük eİ60 6orban a „dür al-islüm : az iszlám or6zágai"-ra terjed ki. Az iszlámi országok leírásában a földrajzi adatokon kívül igen sok értékes történeti ismeretet is közölnek. A „dür al-harb"-ot, a meghódításra váró pogány világ országait, főképen kereskedelmi szempontból írják le. Az arab tudományos földrajz képviselőinek munkáit külön csoportként egészítik ki az arab útleírások. A tudományos alapon álló H u w ü r i z m I-féle Ptolemaios átdolgozás a magyarokat még nem említi, bár látóköre északon már a 6zlávokig és kazárokig ér. E hallgatásnak természetesen nem az az oka, mintha az iszlám országaiban a IX. század idején a magyarokról semmit 6em tudtak volna, hiszen a kazárokkal már hosszú idő óta folytak az iszlám harcai, hanem valószínűleg az, hogy Huwürizmi nem tartotta érdemesnek Ptolemaios szövegébe egy távoli nomád nép nevét beleszőni, melynek földrajzi helyzetéről asztronómiai adat úgy sem állott rendelkezésére A „kitüb al-masülik wal-mamülik" irodalom klasszikus műve, Ibn Hurradüdbih munkája, csak rövidebb fogalmazásban maradt fenn. A magyarok említését nem találjuk 34
