Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
A szír Nagy Sándor legenda: Horváth János Emlékkönyv: MTA I. Oszt. Közi, XIII, 3-20
11 az sem, hogy ennek a vidéknek a lakossága szír, örmény és perzsa elemekből állt . 2 3 363 óta a perzsa—római határ is ezen a vidéken vonult át, Nisibistől nyugatra, 2 4 észak—déli irányban. Ez a határ, amint tudjuk, majdnem a szászánida kor végéig megmaradt. Akkorra azonban már nemcsak a bizánciakat és a perzsákat választotta el, hanem a bizánci terület jakobita szírjeit is az északperzsa terület szír nesztoriánusaitól, valamint az örmény monofizitáktól. V Igen fontos lehetne a szír Nagy Sándor-legenda keletkezése szempontjából, ha az Ephraem Syrusnak tulajdonított „De fine extremo" című homiliáról sikerülne bebizonyítani, hogy valóban Ephraemtől származik. Ez a homilia ugyanis, bár textusa nyilvánvalóan az ezékieli prófécia, több helyen is a Nagy Sándor-legenda elemeivel van átszőve. 2 5 Különösen szembetűnő ez a Nagy Sándor kapuin át betörő hunok leírásában. Az egyezés természetesen közös forrás feltevésével is magyarázható volna, esetleg azonban azzal is, hogy a homilia merít a legendából, nem pedig megfordítva. Az utóbbi feltevés mellett döntően esik latba az a tény, hogy a homiliában nemcsak Herakleios császár perzsa háborúira, tehát a 620-as évek eseményeire történik célzás, hanem a mohamedán hódításokra is. 2 8 A homilia keletkezési helyét nem tudjuk. Feltűnő azonban, hogy a hunok a homilia szerzője szerint varázslók, ez a hiedelem pedig, amint már W. BOUSSET rámutatott, a perzsáknál volt meg. 2 7 Ebből is arra következtethetünk, hogy a szerző az északmezopotámiai szír—perzsa területek lakói közül került ki. VI Olyan hatalmas nomád hadjárat, amely délen Észak-Mezopotámiáig terjedt, legközelebb 515-ben következett be, amikor a szabirok törtek be a Kaukázus középső átjáróján. Ennek a betörésnek a görög és latin forrásai esak Armcniát, Pontost, Galátiát, Lykaoniát ós Kappadokiát említik ugyan mint olyan teriileteket, amelyeket a hun portya érintett, 2 8 egy kitűnő helyi ismeretekkel rendelkező szír szerző azonban, Efézusi János, az észak-mezopo2 3 Észak-Mezopotámia művelődési szemponti>ól történetének minden korszakában szinkret ısztikus folyamatok otthona volt. 2 4 Vö. E. HONIOMANN térképét, amelyet „Die Ostgrenze des byzantiniselien Reiehes" című műiéhez (Biuxolles J935) csatolt. 2 4 Vö. ECKHARDT SÁNDOR: Attila és hunjai, szerk. NÉMETH GY. 144—5, 147. 2 4 Vö. KMOSKÓ idevonatkozó fejtegetéseit és a hozzájuk fűzött megjegyzéseimet : Acta. Orient. IV, 34—35, 52 ; vö. még Ant. Tan. II, 135. 2 7 W. BOUSSET, Zcitsch. f. Kircheng. XX, 121—2. BOUSSET fejtegetéseihez hozzáfűzhetjük, hogy ehhez a visszataszító leíráshoz egészen közel áll az, amit Theophanes (a. t>208) mond el Pergamum ostromával kapcsolatban. 2" Vö. E. STEIN, Histoire du Bas-Einpire II (Paris 1949), 105. 344
