Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

A szír Nagy Sándor legenda: Horváth János Emlékkönyv: MTA I. Oszt. Közi, XIII, 3-20

11 korszakokban — hajlandó volt benne egy a Kyroséhoz hasonló, a közön­séges történeti kereteken túlnövő, üdvtörténeti szempontból is fontos alakot látni. 1 3 A Nagy Sándor-történet Góg és Mágóg apokalipszisével összekapcsolt másik eleme a „vaskapu" motívuma lehetne. Iosephus idején ugyanis nemcsak az ezékieli Góg és Mágóg-prófécia volt közismert Keleten, hanem — amint az újszövetségi Apokalypsis idézett versei mutatják -— Góg ós Mágóg egykor bekövetkezendő feloldoztatásának hite is. Iosephus tehát az elzárás motívu­mát is vehette volna valamilyen ránk nem maradt keleti apokaliptikus hagga­dából. 1 4 Ebben az esetben pedig, bár Iosephus két idézett helye között nem mutatkozik semmiféle tartalmi kapcsolat sem, az a további feltevés is kínál­kozik, hogy Nagy Sándor elreteszelt apokaliptikus népei már Iosephus sze­mében is a skythák voltak. Az események földrajzi ós történeti körülményei látszólag szintén ezt bizonyítják. Abban az időben ugyanis, amikor Iosephus műveit írta, a Kaukázustól északra egy új nagy „skytha" birodalom, az alánoké alakult meg. 1 5 Az idézett helyen Iosephus is éppen az alánoknak az i. u. 72-ben végrehajtott óriási betörésével kapcsolatban beszél Nagy Sándor kapuiról. Noha a többi idevonatkozó forrásaink szóhasználata esetleg vitatható abból 1 1 Ezen az sem változtat, hogy Nagy Sándor a Makkabcusok köm vének előbb említett bevezető sorai szerint egyben azoknak a szír diadoehusoknak az elődje is volt, akik közül később Antiochus Epiphanes a zsidóság szemétien a korai antikrisztus-kép­zetek megtestesítőjévé vált. Hasonló gondolatoknak adott kifejezést a középkori szer­zők egy része- is, akikre elsősorban Orosius elítélő szavai voltak nagy hatással. Ezek a szerzők (így Sulpicius Severus nyomán Rhabanus Maurus is) Nagy Sándort, ha csodálták is tetteit sok tekintetben, legfeljebb Isten öntudatlan eszközének voltak hajlandók elis­merni, de ezt is csak Dániel próféciájára való tekintettel (vö. CARY, i. m. 17. 122. 141—142). A három középkori Nagy Sándor-ábrázolás : a gesták Nagy Sándora, mint a kalokaguthia kalandos utakon járó bajnoku, u teológusok kényszeredetten elismerő, többnyire ellenszenves Nagy Sándor-képe és az apokaliptikus könyvek messiánikus vonásokkal megrajzolt Nagy Sándora egyaránt nélkülözte az objektív tudományos szellemet. Ezen a téren csak akkor történt gyökeres változás, amikor a humanisták érdeklődése Arrhianosnak a tudományos szempontból is nagyértékű Nagy Sándor­életrajzára terelődött, nálunk P. P. Vergerio fordítása révén (vö. HITSZTI JÓZSEF, Filo­lógiai Közlöny 1/4 [1955] 527; KARDOS TIBOR, A magyarországi humanizmns kora 90, 344). Visszaesést jelentett ezzel szemben már Ilosvai Péter Nagy Sándor-históriája is, bár az Curtius Rufus és Iustinus alapján, tehát Pseudo-Kullisthenesnél valamivel jobb források nyomán készült, még inkább azonban Holtainak majd Hnllernek a História de prcliisröl készített fordításúi (vö. HÖRVATH JÁNOS, A reformáció jegyében 2, 391, 457- 461). 1 4 Ez volt H ELLER BERNÁT véleménye (Jewish Studies in Memory of George A. Kohut. New York 1935, 351, vö. uő.: Éthnographiu 1935: 23—28. 1 2 Az alán birodalom megalakulásáról és a 72. évi alánbet ölésről vö. Antik Tanúim. II (1955), 128—131 ; ugyanott a kaukázusi átjárók kérdésével is behatóan foglalkozom. Iosephus nak a Hegesippustól származó latin fordítása, valamint Synkellos zsidó átdolgozása, a Yoszippón szintén beszámolnak az alán betörésről és Nagy Sándor kapu­iról is (vö. KRAUSZ SÁMUEL, Ethnogr. 1896 : 355—364, 1898 : 348 ; ' L. WALLAÖH : Jewish Quarterly Review XXXVII [1947], 407 -422). —' A skytha : Mágóg azono­sítás az Exordia Scythica és Regino közvetítésével jqtott el Anonymus gostájába és a krónikákba (vö. GYÖRFFY GYÖRGY, Krónikáink és U magvar őstörténet 48 53. vö. még KRAUSZ, Ethnogr. 1898 : 197—203, 293 —305). 339

Next

/
Thumbnails
Contents