Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
A szír Nagy Sándor legenda: Horváth János Emlékkönyv: MTA I. Oszt. Közi, XIII, 3-20
11 A SZÍR NAGY SÁNDOR-LEGENDA Az utóbbi esztendők során a Nagy Sándor-regényre vonatkozó ismereteinket számos új forrás 1 gazdagította, amelyekhez értékes filológiai és irodalomtörténeti tanulmányok 2 egész sora csatlakozik. Az új adatok majdnem minden lényeges kérdésben megerősítették az eddigi eredményeket. A regény keletkezését ma is úgy képzeljük el, mint régebben : az i. u. III. századi, 3 ' A hamburgi papíruszgyűjtemériy 129. darabja (vö. Grieehisehe Papyri der Hamburger Stııuts- und L'nivcrsitütsbibliothek II (1954), 51—74 és a Societá Italiana-nak a 1). PiER.veriONitól közzétett 1285. sz. papirusa (Pupyri della Societá Italiana X1I/2. Firenze 1951). 2 Ezek közül különösen fontos H. MKKKELBACH müve : Die Quellcn dcs griechiselien Alexandcrrormins : Zctemata, Hcft 9. (München 1954), továbbá G. G ARY „The Medieval Alexander" (Cambridge 1956) círnü terjedelmes monográfiája. CARY, aki ezzel ti müvével kivételes tehetségről tett tanúbizonyságot, éppen a regény keleti, különösen perzsa változataival foglalkozott, amikor nagyon fiatalon — 25 éves korában — meghalt. A feladat egy részét már korábban elvégezte E. BERTEI.'S „POMSH o6 AjTCKCangpe" című munkájúban (Moszkva 1948). 3 Psoudo-Kallisthenes, amint már régen ismeretes, egy liclyon (I, 13,4) Favorinust (i. n. 11. század) idézi. Ez a mii keletkezésének post quem-je. Az ante queni szempontjából ( lsősorbun a regénynek u Iulitis Valeriustól (270 - 330) származó fordítása fontos (vö. MKKKKI.BACH, i. m. 59). Pontosaid) meghatározás volna esetleg lehetséges J. MAKKWAKTnak egy megfigyelése (vö. Hippolytus Wcrkc IV. Dio Chronik, ed. A. B AITER fit. IIELM]— J. M ARKWAKT : Die griechischen christlichen Schriftstcller der e isten drri Jahrhunderte, 411) nlapján. MAKKWAKT rámutat arra, hogy a 086/7-1 ől származó örmény krónika kronológiai kivonatai között szerepel egy olyan töredék is, amelyben Xektanebo meneküléséről van szó. A Nagy Sándor-regénynek ugyanez a niotí\ inna azonban megvan a Barbarus Sealigeri egyik helyén is (ed. FRICK 260—268): „rapud suum radi ns et mutáns uestimenla sua alio specie fugiit". Itt azonban mint forrásra, világos utalás történik lulius Afriennns (160—240 után) krónikájára is. MARKAI AKT szerint ez azt jelenti, hogy már lulius Africanus is ismerte a Nagy Sándor regénynek ezt a motívumát. Egyik jegyzetében M ARKIVART megígérte, hogy a kérdésre később még részletesen visszatér, ebben azonban 1931-ben bekövetkezett halála megakadályoztu. Az örmény krónika és a Barbarus Sealigerincl található idézet valóban messzemenő egyezést mutat fel a regény fogalmazásaiul. Aligha volna tehát helyes ebben az esetben a Xektanebo-epizód vándormotívum (vö. O. VVEINREICH, Der Tmg des Nektunebos. Berlin — Leipzig 1911) jellegére való hivatkozás (MERKELBACH, i. m. 58) s annak hangsúlyozása sem, hogy a Nektaneho történet régi egyiptomi elbeszélés, amellyel a görög uralom alá került egyiptomiak vigasztalták magukat, Nagy Sándort Ammon fiának téve meg.— A regény egyiptomi eredetéről vö. F. PFISTER magyarázatát, aki „Stadion zum Alexanderroman" című tanulmányában . (Würzburgcr Jahrbüclier 1946/1, 29—66) megkísérelte (50—60) annnk az egyiptomi hellenisztikus, népies jellegű regény , ltok a körvonalazását, amely szerinte n Pseudo-Kallisthenes-féle elbeszélés elődje lelt volna. 336
