Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
A régi török törzsszövetségek numerikus felosztásának kérdéséhez: Magyar Nyelv LIX (1963), 456—61
456 Az oguz-ujgur törzsszervezet tanulmányozása során HANEDA TÖEU és PULLEYBLANK (The Background of the Rebellion of An Lu-shan 167 — 8) munkássága nyomán kiderült, hogy a régi oguz Sikár törzsnek, amely a sáka törzsjegyzék szerint a Tarduá törzscsoport vezértörzse volt, egy A-pu-si nevű altörzse is volt. Ez az altörzs az eddigi kutatások szerint 715 és 752 között lépett' az előtérbe, amikor több ujgur főméltóságviselő, így A-pu-si yabyu és A-pu-si il(t)bar nevében is előfordul az A-pu-si név. Az A-pu-si (ókínai â-puo-si és â-b'şu-si) név oguz eredetije, az átírásból ítélve *Abuz volt. Tekintettel az oguz-ujgur törzsszövetségről fent mondottakra, valamint a Sikár-Abuz törzs jelentőségére, a magam részéről Abuznak olvasom annak az oguz vezérnek a nevét is, akit a türk feliratok (I. E. 14, 16; vö. Ton Yuquq 9) .b.z qayan néven említenek. THOMSEN és nyomában az egész szakirodalom *Baz qayan-nak olvasta ezt a nevet. A *Baz személynév azonban egyébként ismeretlen a törököknél (az abuz köznévi, helynévi és törzsnévi használatáról — a Krímen és a kazakoknál ezzel szemben vö. W. ZAJACZKOWSKI, Togan Armağanı 232). Ami végül az Abuz il(t)bür névben előforduló il( t)bár1 illeti ('kormányzó méltóságneve, aki egy türköknek alávetett törzs felett uralkodik'), ez a méltóságnév nem türk eredetű, hanem megvan már a iuan iuanok vezéreinek nevében is (más, nem türk -bár végződésű méltóságneveket [pl. tudunbár] is ismerünk, vö. LIGETI: AOr. I, 149). Az il(t)bdr méltóságnév kínai átírásai a si-li-fa (k'i-li-fa) és a hie-li-fa formák voltak (PELLIOT: TP. XXVI, 225—9; LIGETI: i. h.). Ezek a formák nézetem szerint egy eredeti *il(t)bár alakot adnak vissza, amelylıen a t implozív helyzetben áll. — Használatos volt azonban a törökségnél az iltbár méltóságnévnek egy ejtéskönnyítésen alapuló ilbár alakja is, amint az egy ujgur kéziratból látható (HANEDA TÓBU: Mem. of the Toyo Bunko VI, 14). Az ilbár megfelelője itt is egy kínai si-li-fa. A másik, szintén ejtéskönnyítésen alapuló formája az iltbár méltóságnévnek a kazároknál használatos *ilütvar volt, amelyet a kazárok fennhatósága alatt élő volgai bolgárok és kaukázusi hunok uralkodóinak méltóságneveiből ismerünk (vö. CZEGLÉDY: MNy. XL, 179 — 86). Az arab feljegyzésű y. I. f. wár és az örmény feljegyzésű ilutver formák w-ja szabályosan helyettesíti a mindkét nyelvben hiányzó kazár ü-t. Az M-S ejtés következménye az arab forma veláris hangrendű f-je, amely teljesen megmagyarázhatatlan, ha egy eredeti türk *iltábár alakból indulunk ki. Az örmény ilutver forma egyébként, amely pontosan megegyezik az arab változattal, az iltbár méltóságnév egyetlen magánhangzókkal teljesen ellátott formája. A türk és ujgur fel jegyzésű ilt.b.r alakokat THOMSEN nyomán szokták (magam is korábban: MNy. XLI, 183) iltábirnek, áltábár-nek vagy eltübir-nek olvasni. A türk ilbár mellékforma és a kazár ilutver alak azonban egy türk *iltábar-ből megmagyarázhatatlan. Az újabban gyakran hangoztatott il-tábir ('nép-vas') etimológia a nézetem szerint téves iltbár ~ iltábár kiegészítésen alapul. Az iltbür-t egyelőre a türköknek a zuaniliánoktól és más korábbi steppei népektől átvett, jórészt ismeretlen eredetű méltóságnevei közé kell sorolnunk. 326
