Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
A régi török törzsszövetségek numerikus felosztásának kérdéséhez: Magyar Nyelv LIX (1963), 456—61
456 Az oguz-uygur törzsek tizennyolcas számának 1948-ban világos új bizonyítéka került elő. Ibn al-Faqih arab földrajzíró meshedi kéziratának egyik helyén (ed. MINORSKY: BSOAS. XI, 281) ugyanis egy arab utazó, aki az ujguroknál is megfordult , elmondja, hogy a toquz-oguzoknak a kagánon kívül még tizenhét törzsfőnökük volt (vö. PULLEYBLANK: UngJb. XXVIII, 40—1). Ugyanilyen fontos az arab utazónak az a megjegyzése is, hogy a toquz-oguzok tizennyolc törzse külön-külön körülbelül egyenlő katonai erőt képvisel. Ez azt jelenti, hogy a kilenc uygur altörzs egymagában körülbelül ugyanolyan erős volt, mint a többi nyolc oguz törzs együttvéve. Ez magyarázza meg azt is, hogy mikor a sine-uszui ujgur feliratok (E. 1 — 7) szerint az ujgur, tehát toquz-oguz kagán ellen saját népe, a Sákiz oyuz ('nyolc-oguz'), tehát az uygur vezértörzsön kívül az összes többi törzs fellázadt, s a lázadók még a toquztatárokkal is szövetkeztek, a kagán egyedül a vezértörzs élén, tehát a kilenc uygur altörzs erejére támaszkodva képes volt szembeszállni a lázadókkal, sőt a győzelmet is megszerezni felettük. Az oguz-uygur törzsek tizennyolcas számának közvetlen bizonyítékát egy tibeti szövegben (R. STEIN, Les tribus anciennes des marches sinotibétains 3—5, 8 és T'oung Pao XXXV, 36 2. jegyz.) is megtaláljuk. Itt, a Tibet északi határán túl élő törzsek leírásában szó van a ,,Tizennyolc Dru-gu 'Bug-chol: Tizennyolc Türk 'Bug-ehol" törzsről, illetőleg országról is. Ez az első pillantásra furcsa név a tun-huangi tibeti szövegekben (F. W. T HOMAS, Literary Texts II, 268) a Dru-gu 'Bug-chor formát mutatja. Értelmét és használatát mind ez ideig csak részben sikerült felderíteni, s csak annyi látszott világosnak, hogy a 'Bug-chor név Qapgan kagán korábbi méltóságnevével, a Bög-cor-ral, illetőleg annak a kínai szájból hallott Mo-Po (ókínai Mdk*6or) változatával azonos (vö. CLAUSON: JRAS. 1956: 73; a Bügu kagánra való utalás azonban téves, a türk feliratok Bilgil je /kínai Fu-kü] kis-kagán és Bág-cor'fia volt, vö. T HOMSEN , Turcica 97 — 8). Mindehhez most még három megjegyzést tehetünk: 1. Az előbbiek értelmében Qapgan — Bag-cor-nak harminc törzse, közöttük tizennyolc oguzuygur törzse volt. Erről a tizennyolc oguz-uygur törzsről van itt is szó. — 2. A Dru-gu 'Bug-chor ~ Bag-cor Türk ugyanolyan név, mint a nyugati türkök Yabyu Türk (NÉMETH, HonfKial. 46) neve. Atörök néprészeknek és ezzel együtt bizonyos területi egységeknek a vezér méltóságnevéről való elnevezése jól ismert szokás a besenyőknél és más török népeknél is. Bármilyen kételyt, amely ezzel a magyarázattal szemben még megmaradhatna, eloszlat az a tény, hogy a Bâg-cor Türk kifejezést ugyanígy használták a kínaiak is (LIU MAÜ-TSAI i. m. 388, 733). — 3. A dru-gu ~ türk név átvitele az oguzokra és az ujgurokra nem azon alapszik, hogy a tibetiek felismerték volna a türkök és oguzok nyelvi azonosságát, hanem e két törzscsoport politikai összetartozásán, vagyis azon, hogy Bág-cor Qapyan türk törzsszövetségébe az oguzok is beletartoztak. *]igin eredetire vezette vissza a si-kin (k'i-kin) formát. E magyarázattal azonban szemb m áll ogyebek között az a tény, hogy a tíagirqu törzs a kínaiak szerint si-kin-ek, a türk feliratok egy helye (I. E, 34) szerint viszont nem egy jikin (vagy jigin), hanem egy uluy irkin uralma alatt állott. — Irkin volt a qarluqok legfőbb méltóságneve is (MNy. LXV, 1(18), a feliratokban (II. S, 14) említett Sábüg kül irkin (THOMSEN és ORKUN helytelenül olvasott itt irkiz-t: a z és az n jele igen hasonlít egymáshoz az ékírásban) névről azonban nem feltétlenül igazolható, hogy a qarluqok Sübüg (a P'o-fu forma máshol is So-fu: *Sábüg helyett áll; vö. PELLIOT: TP. XXVI, 243 jegyz.) nevű törzsének irkin-}ét jelölte volna. Sabdg ugyanis egyben közönséges török személynév is. 324
