Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

Kâsgarî földrajzi neveihez: Bárczi Géza Emlékkönyv, szerk. Benkő L., {Tanulmányok a magyar nyelv életrajza köréből: Nyelv tud. Ért.,40. sz. 1963), 61-65

2.53 köl között) élő qarluqok is részt vettek. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy Káágari egész művében a legcsekélyebb utalást sem találjuk arra vonatkozólag, hogv a Qarakhánidák a türkmánekkel genetikus kapcsolatban lettek volna. t 5. A Kásgar környéki török lakosság küngüt-vagma eredetére vonatkozólag azonban egy fontos közvetlen bizonyítékkal is rendelkezünk. Azt ugyanis, hogy Kásgar a „régi" időkben a yagmák kezén volt, nemcsak a Hudüd mondja, hanem a kínai források is bizonyítják. Az utóbbiak ugyanis megemlékeznek arról, hogy a küngütök 673-ban, a yen-miek és a tibetiek segítségével elfoglalták Kásgart, bár a küngütök közvetlenül ezután, a kínai büntető expedíciótól való félelmükben a kásgar i uralkodóval együtt alávetették magukat a kínai fennhatóságnak (CHAVANNES i. m. 122, jegyz.). Aligha kétes, hogy ennek a hódításnak a során kerültek Kásgarba és környékére azok a küngütyagma elemek, amelyeknek ottlétéről később a Hudüd és Káágari tudósítanak. Az elmondottak mutatják, hogy a régi törökség problémáinak vizsgálatakor gyakran Káágari Diwánja szolgáltatja a legértékesebb és legmegbízhatóbb adatokat. Nem kétes, hogy a XI. századi bagdadi tudományosság e ragyogó terméke még sok további adattal fog hozzájárulni a régi törökség és ezzel együtt az iszlám történeti kérdéseinek tisztázásához. 320