Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

Magna Hungaria: Századok LXXVII (1943), 277-306

277 A fentiek értelmében Balhi tudósítása a későbbi geográfiai kompendiumok adataitól különválasztandó. Ehhez fogható, magyarokra vonatkozó adat, Gaiháni később tárgyalardó nevezetes tudósításán kívül az egész mohamm dán geográfiai irodákmban nircsen. Ügy látszik azonban, hogy már Ball inál is jelentkezik a földrajzi spekuláció. Ball i ugyanis baskírnak nevezi a feketetengeri magyarokat is. Pedig a honfoglaló magyarságnak aligha lehetett ez a valódi neve. Ha a magyarok vagyakár csak egy törzsük 889. után ezt a nevet viselték volna, akkor érthetetlen, hogy miért nem maradt a baskír névnek sem a régi magyar névadásban, sem a helynevekben, sem az egész magyar régiségben, semmi nyoma. Természetesen, kérdés, hogy miért használta Ball i a Feketetenger vidéki magyarokkal kapcsolatban a baskír nevet. Azért-e, mert tudta, hogy — bár a magyarokat nem hívják baskirnak — a két nép összetartozik, vagy pedig valami más okból. Mielőtt erre a kérdésre válaszolnánk, egy másik problémát kell szemügyre vennünk. A magyarok baskiriai hazájának Marquart egy elterjedt feltevése

1 szerint egy másik arab forráscsoportban is megvan az emléke. E csoportnak képviselői 1. Ibn Rusta, az arab lexikográfus (a IX. század legvégén, vagy a X. század legelején írt), akinek nagy művéből egy kötetre való maradt meg, 2. a perzsa Gardízí (művét 1050—52-ben írta.) és 3. a spanyolországi arab Bakii (megh. 1094). E három író egyébként más korokról és témáról szóló művének van egy egyező részlete, amely az Iszlám területeitől északra lakó népek (besenyők, kazárok, burtaszok, volgai bolgárok, magyarok, szlávok, oroszok, kaukázusi népek) leírását tartalmazza. Az egyező részlet kb. tizenöt lapnyi terjedelmű. A három író közös tudósításának közvetlen forrása minden valószínűség szerint Gaihâî i elveszett munkája (900. előtt pár évvel készülhetett),

2 aki a IX. századi klasszikus arab geográfus Ibn Hurradâdlih művére támaszkodott erősen.

3 Ez utóbbi ugyan megmaradt, de ma ismert szövegváltozatában éppen a kérdéses északi tudósítás hiányzik. Mivel Ibn Hurracádlih művének a bizánci birodalomról szóló részében egy bizonyos Muslim b. ati-Muslim al-Garmi nevű szerzőnek egyébként elveszett művére hivatkozik. szokásos feltenni, hogy a régi arab 1 1. h., 515 k. * A magyarság őstörténete, »/.erk. Ligeti Lajos, 1943, 240—2.. 3 tíarthold: Gibh Memorial New Series, V, 1928, 12 kk; XI. 1937, 23 kk. 18