Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Új adatok a steppe-népek és északi szomszédaik történetéhez: Magyar Nyelv XLVII (1951), 64—7
2.53 Űj adatok a steppe-népek és északi szomszédaik történetéhez. 1. A mohamedán forrásoknak a tajga és tundra népeiről szóló tudósításai között az Urál vidéki Jugriára vonatkozó feljegyzéseket is találunk. Jugria kérdése az utóbbi időkben mind a magyar (ZSIRAI: NvK. XLVII. 1930.), mind pedig a szovjet tudományt ismételten foglalkoztatta (Sz. V. BAHRUSIN, Osztjackie i voguls/kie knyazsesztva v XVI — XVII. vekah; V. N. CSERNYECOV, Ocserk etnogeneza obszkih jugrov: Kratk. Szoob. Inszt. Mat. Kult. IX. 1941.). Érdekes idevonatkozó új adatokat találunk az 1120 körül író Marwazínak 1942-ben kiadott munkájában (vö. MNy. XLV, 43), aki a finnugor vepszékről, Jugriáról, továbbá egy tenger melletti népről és a Sötétség Országáról is tudósításokat közöl (MINORSKY kiadása 34—5). 2. A nyugatszibériai tajga és tundra vidékén, az Obnál, a mohamedán források korában (IX —X. sz.) a szamojédek népe és egy alaci nevű török nép lakott. Távolabb keleten, a Jenisszejnél a törökök kirgiz ága, a Száján vidékén az alább tárgyalandó új mohamedán adat értelmében jeriisszeii-osztják törzsek éltek. A kirgizek keleti végeinél levő területeket egy szintén alább ismertetendő mohamedán adat tanúsága szerint mongolok birtokolták. A tajga déli szomszédságából, az Trtis, Isim és Tobol vidékének ligetes steppéirő! a szabírok és (vö. Mar Aba adatát: MNy. XLVI, 361) a besenyők — az ogurok és az onogurok nyomában — ekkor már régen délre, a füves steppére vonultak, bár úgy látszik, hogy a szabírok nevét az Irtis vidékén egy sibir nevű népelem még a mongol korig fenntartotta. A mongol kori sibir-nek erre a magyarázatára hajlott PELLIOT is. Ő azt is hangsúlyozta, hogy a sibir ekkor meg nem földrajzi fogalom. Az Irtis és az Urál közötti ligetes steppét a szabírok és a besenyők után (VI. sz.) a kimekek és a kipesakok foglalták el (vö. a MNy. XLV, 292 közölt térképet). 3. Az északi öv népeire vonatkozó újabb kutatások igen jelentős haladást mutatnak a régebbiekkel szemben. Még csak néhány évtizeddel ezelőtt is általános szokás volt a szamojédeket, jenisszejiosztjákokat. ogurokat és ugorokat minden komoly nyelvi bizonyíték nélkül a kínai forrásokban a hiung-nu idők táján emlegetett, ismeretlen nyelvű ting-lingekkel azonosítani, s csak szórványos kísérletek történtek arra. hogy ezeknek az elméleteknek szilárd nyelvészeti alapot is teremtsenek. Ebben az irányban KAI D ONER és NÉMETH GYULA tettek meg az első lépéseket. Míg RisANENnek a Toivonen-Emlékkönyvben 1950-ben felvetett idevonatkozó ötleteit jórészt már ZSIKAT és NÉMETH munkáiból is ismerjük, A. J UKI 1946-ban (FUF. XXIX) a jenisszeji-osztjákok és szamojédek igen régi nyelvi érintkezésének tobb fontos bizonyítékára mutatott rá. HAJDÚ PÉTER nemrég a szamojéd törzsneveket tárgyalta (JSFOu. LIV. 1950.), LIGETI LAJOS pedig a nyelvészeti paleontológia minden eszközét felhasználva megvizsgálta a jenisszeji-osztjákok és szamojédek egymás közötti kapcsolatának, illetőleg a régi kirgizekkel való érintkezésének körülményeit, s ő is ezeknek az érintkezéseknek igen régi volta mellett tört lándzsát (Acta Orient. Hung. I, 141 —88). Néhány új adatra azonban az említett értekezések után sem lesz felesleges felhívnom a figyelmet. 312
