Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

Kaukázusi hunok, kaukázusi avarok: Antik Tanulmányok II (1955), 121-40

121 Moses Xorenac'inál (2, 65) azonban ismét nem az alánok nevéhez fűződnek a betörés eseményei, hanem a kazárokéhoz és a barazilokéhoz." Nagy Trdat korában, sőt már a Szászánida dinasztia megalapítójának, I. ArtaSirnak (224— 241) az idején szerepelnek a hunok Agathangeloanak (11. 55 ; 1. 10) az örmé nyek és a perzsák háborúiról szóló elbeszéléseiben is Minthogy azonban a hunok, a fent elmondottak értelmében csak 375 utón érték el a Kaukázust, Agathangelos adatait nem fogadhatjuk el hitelesnek. Nem hiteles a hunok említése Világosító Gergely görög aktáinak Agathangelos alapján készült két tudósításában sem, ahol Nagy Trdat térítői munkájának összegezésében a «massageta hun»-okról is szó t an (77„: Maaa/orrwr Ovwtov, holott Agathangelos párhuzamos örmény szövegében csak a massageták szerepelnek. Ugyanebből az okból nem hiteles a görög változat «hun»-ja (83,

3) Nagy Trdatnak Nagy Konstantinnál tett látogatása történetében sem. A görög átdolgozó (116.,,) Világosító Gergely térítői munkájának összegezésében is használja a hun» nevet, amelv tárgyilag a Nagy Trdat alatt végzett térítői munkák összegezésében említett »hun»-naI azonos, helyette tehát szintén massageta értendő. Világos ez abból is, hogv Moses Xorenac'i (2, 86) Szent Nune történetében felhasználja Agathangelosnak ezt a helyét, de a «hun» helyett nála is csak massageta áll. Egyébként Agathangelos mai, görögből fordított örmény szövege és a hozzákapcsolódó Gergely-akták már olyan messze vannak az eredetitől, hogy pusztán az átdolgozások következtében hozzájuk füzödö bizonytalanság miatt sem tekinthetjük hun vonatkozású adata'kat teljesen hitelesnek. A görög átdolgozó *hun»-ja a massageta név mellett természetes, hiszen Prokopios és Kuagrios is a régi, herodotosi massage t ókkal azonosította a hunokat. A IV. század közepének történetéről szóló munkájában Biizaudai Faust na (P'awstos Buzandac'i) is említi a hunokat. Sajnos azonban Faustos szövegét sem ismerjük eredeti formájában, sőt kétes e pillanatban az is. hogy az elveszett eredetit a inai örmény szövegben található sziricizmusokra'

1 való tekintettel szírnek, vagy Prokopios Faustos-idézete" (Bell. Pers. 1,5) alapján görögnek kell-e gondolnunk. Egy igen kora' és hiteles forrás, Lazar P'arpec'i (cap. 3) szerint Faustos inai szövege interpolált, meghamisított és nyilvánvaló lehetetlenségeket is tartalmazó szöveg. Ebben nincs is okunk kételkedni, s ha Faustos az örmény hérosznak. Vahan Mamikoneannak II. Sapűr (310 379) idején a ]torzsákon aratott nem kevesebb, mint harminc nagy győzelmes ütközetéről 216—28). Sanatruk uralkodásának kronológiája azonban még mindig nem világos (vö. Marquart-t-al szemben G.Hoos, Studia Arrianea. Lipsiae. 1912. 55; vö még: K. B. TpeBep OsepKti no HCTOpHH KynbTypugpeBHCű ApMeHMH. M. Jl.. 1953. 262). A Volagasesr. vonatkozó idézett ursinusi töredéket sokáig Dio Cassius 75. könyvének fejezetei közé sorolták (a 68. helyett). A tévedést ü. Boissevain (Hermes 25 11890| İ129 39) már több, mint 60 év . kijavította ugyan, H. (Jrousset (Hist, de l'Arménie 112) kompilációjában azonban még mindig a téves kronológia szerepel. Az örmény történelemnek a Vol agancs korát követő esztendőkből kevés pontosan meghatározható adatát ismerjük. A legfontosabb közülük mindenesetre egv örmény király kinevezése 140 és 144 között (vö. Gutsrhmid: i. m. 147 : Antoninus Pius egyik érméjének felirata ezekből az esztendőkből a következőképpen hangzik : Hex Armeniis datus ; vö. H. Mattingig: Brit. Mtis. Cat. IV. London. 1940 204 N

J 1272; Sydenham- MaUingly 110, N 619). "Ezekre az anticipált adatokra időnkint még a legújabb irodalomban is mint hiteles adatokra történik utalás. így H". .1/. McGovern (The Early Empires of Central .Asia. Chapel Hill, 1939. 363), aki a nomád történelemről irt művében kritika nélkül használ fel örmény forrásokat, az I. Tiridates és Sat'inik történetében szereplő alánokai Moses előadásónak megfelelően a IV. század első negyedébe utalja. Az alánok és ászok a Grúz Krónikában is a valóságos történeti szereplésüket megelőző időkben szerepelnek, a kazárokkal és más VT. század után a Kaukázus vidékére költözött né)>ekkcl egvutt. Legutóbb G. Widengren (Orientalia iSuecana 1 |1952| 93 1. jegyz.) a Grúz Krém i ká t idézte annak bizonyítására, hogy a kazárok már a bibliai időkben későbbi hazájukban éltek. Moses (2, 65) idézett fejezetének kronolőgiailag hibás magyarázatát lásd Marquart-ná] : EranSahr 102, 4. jegyz. : vö. azonban l'ö. : Caucasica 8 [1931] 102 3 : Marquart korábbi munkái megírása idején még nem ismerte Hoissevain-nuk az előbbi jegyzetben idézett eikkét az ursinusi Din-fragmentumról. Ezért tévesek kronológiai szempontból a «Chronologio» 91 3. lapjain közölt fejtegetései is. Morarrsik: BvzTurc. II, 161. 8

1 Vö. /'. Peeters: Revue des Etudes Arméuietines 1 (192ni 21 2. Vö. K. Stein: i. m. If. 835 6. 291